Lehet, hogy 5-7 év sem kell ahhoz, hogy Kína legyen a világ legnagyobb luxuspiaca, legalábbis ha a Franciaországba látogató turisták költekezési szokását vesszük alapul. 2009-ben ugyanis összesen nem kevesebb, mint 158 millió eurót költöttek el a galloknál luxuscikkekre, ami lényegesen meghaladja a második helyezett oroszok 111 millió euróját.

A Franciaországban vásároló kínai turisták költekezési hajlandósága már harmadik éve mutat erős növekedést. A 2007-es 39 és a 2008-as 23,3 százalékos gyarapodás után tavaly 47%-ot sikerült növekedni, miközben a hagyományosan sokat költő oroszok 22,7%-kal visszavágták francia luxuskiadásaikat. A Global Refound felmérése szerint egy Franciaországba látogató átlagos kínai turista 1071 eurót költött tavaly, míg az oroszok 1055-öt. A kínai előretörésen persze a franciák sem lepődtek meg, annál inkább az oroszok visszaszorulásán: az AFP hírügynökségnek nyilatkozó illetékesek szerint a hozzájuk látogató oroszok továbbra is roppant tehetősek, bevételeik azonban a korábbiaknál alacsonyabbak, így a költekezést is visszafogják - ráadásul otthon már tele van a szekrény a drágábbnál drágább párizsi holmikkal.

A Franciaországban való luxusköltekezési verseny dobogójának legalsó fokára a japánok állhatnak fel, akik 16,7%-os növekedés után összesen 100 milliót, fejenként pedig 823 eurót költöttek. Őket jócskán lemaradva követik a válsággal leginkább sújtott amerikaiak a maguk 61 millió eurójával, ami meglepetésre 1,9%-kal magasabb, mint az egy évvel korábban költött összeg.

Az egy főre eső költekezésben azonban nem a kínaiak, hanem az ukránok az abszolút elsők. Egy Franciaországba látogató ukrán turista ugyanis átlagosan nem kevesebb, mint 7782 eurót, azaz durván kétmillió forintot költ el zömében órákra és ékszerekre. Ezzel a teljesítménnyel még a szaúdiakat is maguk mögé szorítják, habár az ő 4978 eurójuk (kb. 1,3 millió forintjuk) sem semmi.

Már csak az a kérdés, honnan tudja ezeket a pontos adatokat a Global Refound, hiszen a luxusmárkák nem nézik és nem is nézhetik a vásárlók nemzetiségét, pláne nem Franciaországban, ahol fontos államelv a maximális egyenlőség. A repülőtérre megérkezők mellé sem állíthattak egy-egy bokornak álcázott jegyzetfüzetes kémet, aki folyton nyomon követte a turistákat vásárlásuk közben, ráadásul azt nem tudta volna, mennyit költöttek az adott üzletben. Az önbevallás megint csak nem járható út, vagy ha ez alapján készült, akkor teljesen hiteltelen. Valaki tudja esetleg, hogyan lehet hitelesen mérni egy-egy nemzet turistáinak luxusköltekezését?