A Haszon Nőknek magazin mintha a jövőbe látott volna, március 12-én megjelenő számukban ugyanis nagy összeállítást találunk a ma Michelin-csillaggal kitüntetett budapesti Costes étteremről. Az alábbiakban olvasható a magazin interjúja Nicolas Delgado argetin séffel, a lapban pedig a séf kedvenc húsvéti argentin receptjei is megtalálhatók. Úgyhogy nyomás az újságoshoz!

Milyen étkezési szokások élnek Argentínában a húsvét alatt?

Nincsenek különleges húsvéti szokások az étkezésben. Mint máshol, úgy általában nálunk is tartózkodnak a húsevéstől. Több a hal, de mindenekelőtt sok édességet fogyasztunk, mint például a húsvéti tekercset vagy a húsvéti tojást. A máskor marhahússal töltött empanadákat ilyenkor hallal készítjük, nagyon népszerű a tonhalas változat.

Milyennek találod Magyarországot?

A magyarok hihetetlenek! Mindenkinek mondom, hogy ez az első olyan ország, ahová megérkeztem és rögtön otthon éreztem magam, annak el- lenére, hogy egy szót sem beszélek magyarul. Az emberek igazán melegen fogadtak. Gondot okoz egyelőre a kommunikáció, de ahol tudnak, segítenek. Talán ezért van, hogy egy hónap után azt mondtam: ez az, itt maradok. Mert bár hideg van, és ez rossz, de sokkal több pozitív oldala van az egésznek, mint negatív. Már nagyon várom a tavaszt, azt mondták, hogy az ország nagyon szép akkor, bár kezdem megszeretni a telet is.

És az étteremben?

Nagyon helyesek az emberek, akikkel dolgozom, maga a hely is nagyon színvonalas. Már vannak törzsvendégeim is. Egyikük, aki majdnem minden héten jön, mindig borjúmirigyet rendel. Nem hajlandó mást enni, hiába kínálom.

Honnan szerzed be az alapanyagokat?

Az alapanyagokat sajnos Párizsból vagyok kénytelen beszerezni, mert – egyelőre – nem találtam Magyarországon olyan beszállítókat, akik állandó színvonalat kínálnának. Most próbálgatom a magyar alapanyagokat, keresem a megbízható termelőket, de sok múlik a véletlenen. Nem- rég például rengeteg libamájat vettem, de olyan minőségű volt, hogy azt mondtam: lehetetlen, hogy a vendégek elé tegyem. Ez azért furcsa a számomra, mert Magyarország többek közt erről a termékről híres. De nem adom föl, keresem a beszerzési forrásokat szerte az országban, hiszen hosszú távon csak ez lehet a megoldás.

Argentínából sok jó bor jut el ide. Te milyennek találod a magyar borokat?

Nem akarom összehasonlítani a borokat, de mást sem. Más típusú borok és ételek vannak, más a közízlés is. Kóstoltam a tokajit, rengeteg fajtáját. Nagyon édes, ezért sokat nem lehet inni belőle, de már használom néhány étel elkészítéséhez. A pálinkát is szeretem, sokfélét kóstoltam. Mindenki meg akar ismertetni egy új ízzel. Az első hetekben itt az étteremben meg ahová járok munka után, mindig pálinkát kellett innom. És télen jólesik a forralt bor is.

És a magyar konyháról mit gondolsz?

Sajnos kevés magyar ételt sikerült eddig kóstolnom, de a „kötelező” gulyás megvolt és nagyon ízlett. Annyit már megtudtam a magyar konyháról az, hogy fűszeres. Az emberek sok levest esznek és ez a gyermekkoromra emlékeztet. Amúgy Argentínában a leves nem feltétlenül része a mindennapi étkezéseknek. Persze nem csak ezért, de beillesztettem több levest is a menübe. Hallom, hogy most folyik a magyar konyha megújítása. Ezt nagyon érdekesnek tartom, bár sok időbe telik majd. Visszautalnék arra, hogy nagyon fontosak az alapanyagok és azok állandó minősége. Ezen a téren kell elkezdenünk a javulást, ha az megvan, arra már lehet építkezni. Nem vagyunk varázslók.

Hogyan fogadták a vendégek a menüdet?

Korábban, az első hetekben, az á la carte ételek fogytak elsősorban, de mára már a vendégek hatvan-hetven százaléka menüt kér. A mostani menü már az én ízlésemet tükrözi, benne van mindaz, amit korábban tanultam. Van egy apró trükköm: nagyon szeretem meglepni a vendégeimet, például úgy, hogy beillesztek egy olyan fogást, amire nem számítanak. Mondjuk, valaki kéri a nyolcfogásos menüt, és amikor a halat várja, meglepem egy Szent Jakab kagylóval, egy kis zellerkrémmel és homárhabbal. Jó látni, hogy milyen pozitívan fogadják ezeket a váratlan dolgokat.

Az első hónapok sok munkával járnak. Bírod még?

Reggel hétkor kezdek, délután tartok egy kis szünetet, aztán dolgozom megint éjfélig, amióta megérkeztem, gyakorlatilag nem volt időm másra. Ugyanakkor nagyon vágyom arra, hogy magánéletem is legyen, és lassan, majd ahogyan időm engedi, meg akarom ismerni az országot is. Voltam már a Balatonnál, azonkívül ismerem a budapesti hidakat és a Hősök terét. Amit láttam, nagyon tetszik. Ismétlem: röviddel az után, hogy megérkeztem, már éreztem, hogy ez az én városom. Ami a munkát illeti, általában nem szeretek tévedni. Nagyon koncentrálok arra, hogy mindig tökéletes legyen az, amit csinálok. Persze követek el hibákat és abból tanulunk is, de megismételni őket már nem jó.

Interjú: Nagy Marcell, Fotó: Tóth Milán