Jól indult a hete Gerendai „Nullszaldó” Károlynak, az biztos! Hétfőn, azaz március 15-én megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, kedden pedig azzal keltették reggel, hogy étterme, az évek óta egyenletesen fantasztikus minőségű Costes lett az első Michelin-csillagos étterem Budapesten, és a második a volt keleti blokkban. Nem kevés kitartás és pénz kellett ahhoz, hogy megkapja az elismerést, ráadásul a szakmának sincs ellene kifogása, ami nem kis elismerés Magyarországon. Igaz, komoly összegben kevesen fogadtak volna a Costes győzelmére a januári séfváltás miatt.

Persze lehet szidni Gerendait, hogy kivágat 236 fát a Hajógyári-szigeten, vagy hogy pár száz nyugdíjasnak megnehezíti egy (most már nem is teljes) hétig az éjszakáját a Sziget fesztivállal. Az is megérdemel egy fricskát, hogy majdnem minden évben „nullszaldózik”, mikor mindenki tudja, hogy a nullszaldó legfeljebb csak akkor igaz, ha abba a saját hasznát már nem számítja bele. Szervezett viszont egy olyan fesztivált, amiről még a világ egyik legkomolyabb partikultúrájával rendelkező hollandok is elismerően nyilatkoznak, amiről izgatottan beszélnek a párizsi fiatalok, és ami egy egész generáció nyarait meghatározta – és határozza meg most is. A Costes pedig már csak a hab a tortán. Végre van egy olyan éttermünk, ami tartósan képes nemzetközi szinten is csúcsteljesítményt mutatni, és végre volt ehhez egy ember, aki felvállalta, hogy ebből vagy 10 évig bizony egy fillért nem vesz ki, sőt, inkább egy komoly vagyont bukik rajta. Ebből is látszik, miért éri meg hosszú távon gondolkodni: ezzel ugyanis felkerültünk végre a világ gasztronómiai térképére, ami nagy szó. Van ugyanis egy elég komoly réteg a világban, akik számára egy Michelin-csillagos étterem sokkal nagyobb vonzerő, mint a Magyar Turizmus Zrt. bármilyen próbálkozása, és igenis, hajlandóak sokat utazni a régió legjobb borjúmirigyéért, vagy homárhabjáért.

Megérdemelte tehát a tisztikeresztet, jobban, mint tavaly az Ernst & Youngtól az „Év üzletembere” díjat, az fix. Gerendai Károly egy jófej burzsuj, akitől egy cseppet sem sajnáljuk, hogy szereti a Maseratikat, vagy hogy néha hónapokra egy déltengeri szigetre költözik.

Fotó: fn.hu