Adolphe Saafeld tudta, hogyan kell élni. Amint meghallotta, hogy készül a világ legnagyobb óceánjárója, ő azonnal foglalt rá helyet, amúgy is régen járt már az Egyesült Államokban. Néhány nappal az indulást követően lelkes levelet fogalmazott egy barátjának első osztályú kabinjában a hajó pazarságáról, a remek konyháról, a hatalmas lakosztályokról és persze a híres utasokról. A hajó fejléces papírjára írt levelet azonban soha nem kapta meg címzettje, a Titanic ugyanis öt nappal később jéghegynek ütközött és elsüllyedt, Saafeld pedig nem élte túl a katasztrófát. Egyebek mellett az ő levelét bocsájtották árverésre a hét végén Angliában.

Maga az írás remek: a szerző hosszasan részletezi, milyen a Titanic egy első osztályú utas szemszögéből, szakértők ezért tartalmilag a legjobb fennmaradónak ítélték. Ennek és az elsüllyeszthetetlen luxushajó legendájának megfelelő összegért kelt el: egy lelkes gyűjtő 55 ezer fontot, vagyis 16,7 millió forintot fizetett érte. Ennél alig kevesebbért, 54 ezer fontért kelt el az a kulcscsomó, amelyet egy hivatalnok felejtett a Titanicon, amikor még a southamptoni kikötőben áttették őt egy másik hajóra. Az aukció további izgalmas darabjai voltak azok a fotók, melyek a hajó utasairól és személyzetéről készültek még az indulás előtt, illetve út közben, ezekért 100 ezer fontot fizetett egy gyűjtő. Ezen tételek és árak ismeretében könnyen lehet, hogy lassan megérné felszínre hozni a teljes roncsot, az érte kapott összegből ugyanis vélhetően könnyedén kijönne nem is egy olyan hajó, mint a Titanic volt. Más kérdés, ki váltana rá jegyet.