A lovak aranyosak, a lovak szépek és okosak, a lovakat mindenki szereti. Versenylovat tartani ráadásul nagyon menő dolog, igazi burzsujság. Ezért mikor megismerkedtem az ország legnagyobb versenylótenyésztő cégének (Telivér Farm Kft.) ügyvezetőjével, Pálfi Nórával, azonnal tudtam: blogunknak okvetlenül kell egy saját ló. Egy pompás angol telivér. Mindig érdekes beleszagolni egy szubkultúrába, és mondhatom, hogy a galoppversenyek hangulata nagyon is magával ragadó tud lenni. Elvileg lovasnemzet volnánk (gyakorlatilag már alig, de erről majd egy másik posztban), így hihetetlen gazdag hagyománya van nálunk a lovassportnak, minden trénernek vannak régi sztorijai, mindenki tud valami újat mondani Kincsemről, vagy akár Overdose-ról is a pálya körüli emberek közül.

Nemrég voltam kint egy versenyen, és érdekes volt látni az üvöltő atlétatrikós örök szerencsétlen fogadókat, a szivarozó nagymenőket a VIP-ban, a szépen kiöltözött családokat, és az ünnepelt dubai zsokét. Azonnal felrémlik néhány Krúdy-írás, vagy Hunyady Sándor ősbohém író hanyag eleganciája, ahogyan hotelszobájából átslattyog a lovira, sőt, mintha Kolozsvári-Grandpierre Emil sem vetette volna meg az efféle szórakozást. Szóval megfogott ez a hangulat, ráadásul rossz nézni, hogy mint annyi minden ebben az országban, a lovassport-kultúra is szép lassan sorvadni látszik. Megpróbálunk tenni ellene valahogy, legalább azzal, hogy ezentúl rendszeresen olvashattok majd nálunk erről a bohém szórakozásról, burzsuj sportról, természetesen egy kicsit más szemszögből, mint máshol.

Addig is csodáljátok csak meg képeinken blogunk házipaciját, Le Burzsujt, vagy inkább Burzsujkát, hiszen 2 évével szinte még gyerek. Ja, a kérdések elkerülése végett: azért kellett a neve elé a végképp dekadensnek tűnő „Le” előtag, mert anyja neve is L-betűs volt, és csak L-lel kezdődő nevet kaphatott. Burzsuj stramm kis kölyök, szép az izomzata, kiváló felmenőkkel büszkélkedhet, viszont kissé ideges fajta. Nagyon figyel, a legkisebb zajra is odakapja a fejét, Nóra szerint rá hatványozottan igaz, hogy ne közelítsünk felé hátulról, mert felrúg a csillagos égig. Egy pár répával a kezünkben, elölről közelítve viszont nagyon hamar barátságot lehet kötni vele. Ha minden igaz, jövő héten már futni fog egy csikóversenyen, ha valóban el tud indulni, mindenképpen beszámolunk róla! Hajrá Burzsuj!