Elképzelem a jelenetet, ahogy az aranyifjakból álló társaság egyik tagja beállít egy kínai luxusórával a karján, elkezd vele menőzni, a többiek pedig fuldokolva röhögnek rajta. Ez van, mindenki svájci órát akar, néhány különc esetleg angol, olasz, francia vagy német márkát választ, legtöbbször persze azt is svájci szerkezettel. De ki a fene vesz kínai órát 500 ezer forintért? Na ehhez kell igazán különcnek lenni.

Pedig a The Chinese Timekeeper (micsoda név, te jó ég) órái nem is olyan ellenszenves darabok. Jó érzékkel rájöttek, hogy ha hagyományt akarnak kommunikálni, akkor csak a középkori időbe nyúlhatnak vissza, Maóval nehéz is lenne burzsujoknak luxusórát eladni. A designt Szu Szong híres óratornya ihlette, nézzétek meg az összehasonlító képet, és próbáljatok nagyon erősen elvonatkoztatni ahhoz, hogy felfedezzétek a hasonlóságot. A lényeg, hogy a ház négy réteg rozsdamentes acél gyűrűből áll (ezek az óratorony emeleteit szimbolizálják), amit 8 apró csavar fog össze.

Szóval csúnyának nem mondanám az órát, van benne ötlet, és a forma a giccset is mellőzi, új kínai luxusóra-márkát indítani mégis nagy bátorságra vall. 2009-ben Kínában elérte a 2,35 milliárd dollárt a luxusórák forgalma, ami a 2008-as évhez képest 35 százalékos növekedést jelent a Bain & Co. Adatai szerint, és a lendület tavaly sem tört meg. A piacot viszont jelenleg a Cartier, a Longines, az Omega, a Rolex illetve annak olcsóbb márkája, a Tudor uralja, és egyáltalán nem lesz könnyű a The Chinese Timekeepernek betörnie közéjük. Még akkor sem, ha egész jól néznek ki ezek az órák, és lényegesen olcsóbbak az európai konkurenciánál. Annyira, hogy a 2300-2700 dolláros árral (460-540 ezer forint) épphogy csak kiérdemelhetik a luxusóra jelzőt. A márka egyelőre hat modellt dobott piacra, a fantáziadús CTK 01-06 neveken. Nézzétek meg a márka honlapját, és rendeljetek, ha tetszik. Egy biztos, akinek félmilliós kínai óra van a karján, az vagy teljesen hülye, vagy meg akarja hökkenteni a haverjait, esetleg tud valamit.