A saját stílust tudatosan is fel lehet építeni, de ehhez következetesen be kell tartani azokat az elemeket, amelyek az egyéniségünket jelentik, tartja Schiffer Miklós stílustanácsadó.

 

 

Igen, de messze nem eleget. Nálunk ugyanis hiányzik az a réteg, amelyik példát mutatna, formálni tudná a közízlést. Természetesen haladunk előre, de néha megtorpanunk. Ez utóbbi jellemzi az elmúlt időszakot is, ami azért is érdekes, mert egyre több márka van jelen, még sincs komoly változás. A fiatalok szerencsére kivételek, náluk van igény és érdeklődés a divat iránt, ráadásul ők már mernek bátrak lenni.

 

 

Egy kicsit félünk egyéniségek lenni, nem szoktuk meg, hogy öltözködésünkkel is kifejezzük magunkat. A magyar társadalom ugyanis nehezen tűri, megszólja az ilyen embereket, a legtöbben így inkább beolvadnak a tömegbe. Emiatt viszont az öltözködés és ezen keresztül kifejezhető énkép sem lényegbevágó. Csak keveseknek fontos, hogy alacsony vagy éppen magas az inggallér vagy hogy esetleg az ing duplamandzsettás-e. Nem merünk újítani sem és nem szakadunk el a konvencionális dolgoktól. Élénk színek, különböző minták – ezeket, mi magyarok, nem igazán fogadjuk el, nekünk még egysíkú az öltözködési kultúránk.

 

 

A stílus alapvetően adottság, érzék, de egyben megtanulható folyamat is. Sokat segít, ha ezt látjuk magunk körül. Nyitott szemmel kell járni, ellesni dolgokat, ami alapján tudatosan fel kell építeni magunkat. Stílusos ugyanis csak akkor lesz az ember, ha vannak stílusjegyei. Tanuljunk meg bizonyos elemeket, amiben legyünk következetesek. A könnyed elegancia mögött igen komoly munka van. Mindez ráadásul nem is feltétlenül pénzkérdés: egy olasz átlagember nem jár drága ruhákban, ő jól kinéző ruhákat visel. A kettő pedig nem ugyanaz.

Ehhez fontos, hogy tudatosan vásároljunk. A ruhatárban az a jó, hogy nem kell egyszerre megvenni az összes darabot, azt viszont meg kell tanulni, hogyan épüljenek egymásra, miként lehessen egymással variálni őket ahhoz, hogy olyan végeredményt kapjunk, amilyet szeretnénk.