Álmodni sem tudtak volna szebbet a burzsujok az idei genfi autószalonra, ahol szinte valamennyi luxusmárka standján találtunk igazi újdonságot. Új Ferrari? Pipa! Új Lamborghini? Szintén! Új Rolls-Royce? Naná! Az önfeledt örömködés mindemellett korai lenne, a helyzet ugyanis az, hogy a legizgalmasabb újdonságok jelentős része gyakorlatilag nem létezik.

Nem azért, mert még csak tanulmány lenne, amit később terveznek gyártásba hozni, hanem azért, mert elképesztően kis szériában készül. Ennek iskolapéldája az idén 50 éves Lamborghini, akik összesen három példányt készítettek a Venenóból, ami nem mellesleg egyike a valaha volt legfélelmetesebb megjelenésű - és vélhetően hangú - autóknak. A finoman szólva is limitált kiadás darabjáért ugyan 3 millió eurót kértek, de bőven akadt ennyi jelentkező a 750 lóerős hiperautóra, mire egyáltalán lerántották volna róla a leplet.

Ennél egy fokkal jobb fej volt a Ferrari, akik 499 példányban készítették el új csúcsmodelljüket. A kreatívan LaFerrari névre keresztelt modell egy 963 lóerős hibrid, ami a kiállítás messze legnépszerűbb autója volt. Mindez persze érthető is, ahogyan a vevői kereslet is; a LaFerrari-ra több mint 700 megrendelés érkezett a bemutatóra, holott elvileg csak azok vehettek ilyet, akiknek van már legkevesebb öt Ferrarijuk.

Azt már csak mellékesen említsük meg, hogy a McLaren is bemutatta hiperautóját; a 770 ezer fontba (kb. 265 millió forintba) kerülő P1 szintén korlátozott darabszámban, összesen 375 példányban lesz elérhető, túlrendelésről azonban egyelőre nem érkeztek hírek. Mondjuk a másik két újdonság mellé állítva azért - minden érdeme elismerése mellett - nem is csodálkozunk.

Vannak tehát izgalmas újdonságok, amik erősek, drágák és népszerűek, akkor mégis miért savanyú a szőlő? Leginkább azért, mert ezek az autók elsősorban befektetések és csak másodsorban autók. Nem véletlenül vásárolják fel még a bemutató előtt rendre az összes Ferrarit azok, akik ezt megtehetik, hiszen tudják, hogy beszerezhetetlensége miatt már újkorában is több százezer eurós haszonnal adhatják azt tovább a frissen meggazdagodott lelkes benzinvérűeknek. Akik pedig tényleg maguknak veszik, azok többsége nem mer vele járni, hiszen akkor hosszútávon veszít az értékéből és még baja is lehet. Néha elmegy vele egy-egy nagyobb társasági eseményre, esetleg kiállítja a Concorso d’Eleganza Villa d’Estén és ennyi. Ennek következménye, hogy ezek az autók gyakorlatilag nem is léteznek, arra viszont tökéletesek, hogy időről időre sokmillió euróért cseréljen tulajdonost és garázst egy-egy árverésen.

Mindezekkel ellentétben a Rolls-Royce Wraith egy nagyon is létező újdonság. Sajnos ez volt az egyik olyan autó, amibe nem sikerült beülni, mert egyszerűen mindig volt benne valaki és mindig vagy fél tucat ember várta, hogy az éppen bent ülő megunja a nézelődést. Ellenben maga az autó szép és hatalmas, ráadásul állítólag ez a legsportosabb Rolls, amit ránézésre simán el is hiszünk. A 624 lóerős V12-essel szerelt Wraith-t “az utazás művészete”-ként aposztrofálta a britek formatervezési vezetője, amivel nem tudunk vitatkozni.

A kupé tömegvonzó képességének az a jótékony mellékhatása volt, hogy a többi, már ismert modellre alig volt valaki kíváncsi. Az immár tizedik évét taposó Phantom nyújtott tengelytávú változatának hátsó ülésével például a mai napig nem tudtam betelni:

A szőnyegről mindent elárul, hogy lazán elnyel egy ujjpercet:

A motorosan záródó hátsó ajtó, a minden irányban állítható hátsó ülés és a pezsgőhűtő, illetve kristálypohár-készlet mellett pedig ott van a csillagos égbolt extrája, ami tényleg elképesztően hangulatos, ráadásul még az éjszakát sem kell vele feltétlenül megvárnunk, elég, ha (gombnyomásra) elhúzzuk hátul a függönyöket. Azt azért jegyezzük meg, hogy a kiállított modell 450 ezer euróba került, ami nem kis összeg egy tízéves autóért, igaz ilyen kaliberű Phantomot nemigen találni a használtpiacon, fapados darabokat azonban már bő százezer euróért kapni.

A Bentley stand látogatóinak figyelmét az új Flying Spur kötötte le, ami valóban nem rossz darab, például okostelefonnak látszó távirányítóval lehet hátulról irányítani az eseményeket.

Az ennél egy számmal nagyobb Mulsanne sokáig nem volt a kedvencem, de most egészen megtetszett Genfben. Olyat már sokszor láttunk, hogy az első ülés háttámlájából gombnyomásra egy asztal jön elő, olyat azonban már sokkal ritkábban, hogy ebből egy számítógép bukkan elő. A tér persze zavaróan szűkös a nyújtott tengelytávú Phantom után és a szőnyegben sem süllyedünk el, a pezsgőhűtő füstüveg ajtaja ellenben gombnyomásra tárul fel előttünk.

Ráadásul még a pedálok is mennyire szépek:

Hogy mindezek után mit vegyenek a burzsujok az idei szezonra? A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk. A fenti listából még vezetetlenben is garantálható, hogy a Rolls-Royce Wraith nem okoz csalódást, persze 245 ezer eurós (73 millió forintos) alapára sem kevés. Aki tényleg sportolni szeretne, az ennek közel feléből is megúszhatja ezt és még jobban is jár. A Porsche Genfben mutatta be az új GT3-ast, ami amellett, hogy piszok gyors (7:30 alatt körbeér a Nordschleifén), még szép is.

Még a 137 ezer eurós (41 millió forintos) árnál is jóval kevesebbet kell fizetnie annak, aki nem akar rázókőről rázókőre vetődni hétvégente, ellenben egy pazar, gyors és végtelenül stílusos autót szeretne magának. Pontosan ezt ígéri a Jaguar F-Type, ami mindent tud, amire egy tisztességes burzsuj vágyhat, várhatóan 20 millió forinttól induló ára pedig tudása és szépsége arányában kimondottan jónak tűnik.

Ez nem egy limitált széria, amit féltenünk kéne a használattól, ráadásul egy F-Type-pal közlekedni - pláne a vélhetően még mindig 30 millió forint alatt maradó V8-as kivitel - pedig nem kevésbé menő, mint mondjuk egy háromszor ennyibe kerülő Aston Martinnal. Ha csak a fele igaz annak, amit a roadstert már próbáló brit újságírók nyilatkoztak róla, akkor kétséget kizáróan az F-Type az idei év burzsuj autója.

Fotók: JD Rockefeller