Sztálin megvetette ugyan a rothadó kapitalizmust, de egyvalamit irigyelt a fertelmes Egyesült Államoktól: az óriási felhőkarcolóit. Ezért a háború utáni újjáépítésben 7 jellegzetes toronyházat építtetett fel Moszkvában 1947 és 1953 között, amivel legalább távolról virágzó metropolisznak tűnhetett a város, ha közelről kopott, szigorú és katonás képet mutatott is. A hét épületet a „Hét nővérnek” is nevezik, és ha építész-művészettörténész szemmel kicsit furcsának is tűnik neogótikus-szocreál „esküvői torta” jellegük, tény, hogy mára egy kor lenyomataivá, történelmi emlékké váltak.

De vajon mit szólt volna Sztálin ahhoz, hogy kedvence, a Moszkva folyó partján elegánsan pöffeszkedő, 206 méter magas, korábban Hotel Ukrajna néven üzemelő szálloda a büdös jenkik tulajdona lett? Valószínűleg az „atomot nekik!” felkiáltással élt volna, pedig el kell ismerni, hogy a Radisson szép munkát végzett, mire elkészült a Royal Hotel Moscow felújítási munkálataival. A renoválás során végül 506 szobát és 36 lakosztályt alakítottak ki, amikből csodás a kilátás a Moszkva folyóra és az egész városra is. A szálloda fantasztikus helyen van, hiszen közel a Vörös tér (így Lenin elvtárs is), meg az egész üzleti központ, de mivel 6 étterem található a szállodában (és egy a hotel saját jachtján), akár ki sem kell lépni a szállodából ahhoz, hogy az iráni vagy a japán konyha remekeit próbálgassuk. Művészetrajongóknak is tartogat érdekességeket a szálloda, mivel mintegy 1200 eredeti műtárgy található a szállodában, köztük Vaszilij Polenov vagy Max Birstein festményei.

Komoly szálloda tehát a Royal Hotel Moszkva, nem véletlen, hogy a Radissont tulajdonló Rezidor tulajdonosa, Kurt Ritter is ott volt a megnyitón, és mérföldkőnek nevezte a hotel megvételét. Ja, és egy érdekesség: a Radisson honlapja szerint ők voltak az első amerikai brand a Szovjetunióban. Sztálin biztos azt mondaná, hogy lám, hiba volt őket beengedni...