Hirdetés

Hirdetés

Burzsuj

A név kötelez? Ósdi jelszó. Inkább talán a pénz kötelez. Mégsem mindegy, hogy mire költesz, ha már egyszer szert tettél egy komolyabb vagyonra. A többség számára csupán alig ismert életvitelbe próbálunk meg bepillantást engedni, ami Magyarországon a mai napig tabu témának számít. Hisszük, hogy érdekes, kevéssé, vagy egyáltalán nem ismert hírekkel tudunk szolgálni, amik nem merülnek ki a Swarovski kristályban és az aranyozott sokmilliós iPhone-ban.

Blog.hu Premium Selection - Hirdetésre ajánlott blog

Kapcsolat

Lemaradtunk valamiről? Írd meg!

 

Címkék

007 (6) abramovics (10) afrika (8) airbus (5) airfrance (11) ajándék (11) alkohol (10) amerika (101) andrássy (53) andrassy (5) anglia (39) angol (11) apple (10) arab (12) arany (6) armani (18) árverés (7) astonmartin (6) aukció (66) auto (6) autó (99) ázsia (14) balc (39) bank (8) befektetés (13) bentley (18) bicikli (5) bor (31) breitling (6) brit (20) buda (6) budapest (94) bugatti (14) burberry (15) burzsuj (167) bútor (10) carlosslim (5) cavalli (6) chanel (11) christies (13) design (13) dior (7) divat (79) dubai (14) dubaj (7) dupont (5) egyetem (5) ékszer (12) építészet (5) érdekesség (254) étterem (39) facebook (8) felmérés (55) felmeres (8) ferrari (40) film (6) florida (7) forbes (38) francia (53) fürdőszoba (5) gasztro (15) gasztronómia (33) gazdaság (8) golf (14) gucci (16) gyerek (7) hajó (59) hansgrohe (6) harrods (11) hazai (5) hermes (23) hongkong (5) hotel (93) ilbacio (5) ilbaciodistile (8) india (13) ingatlan (221) intel (5) ipad (5) ital (13) jacht (61) jaguar (5) jamesbond (6) jameslist (7) japán (8) játék (13) jófej (5) jóhely (12) jótékonyság (18) kalifornia (8) karácsony (23) kastély (6) kávé (5) kiállítás (8) kína (53) klm (5) klub (5) konyak (6) könyv (13) közelkelet (6) kultúra (8) kutatás (11) kutya (10) lamborghini (16) laptop (5) lasvegas (6) legdrágább (17) leggazdagabb (9) lista (69) london (61) louis (11) louisvuitton (44) luxus (21) luxusipar (6) lv (14) lvmh (29) magángép (9) magánrepülő (10) magyar (141) magyarország (10) mercedes (8) mexikó (5) miami (9) michelin (5) milánó (7) milliárdos (22) milliomos (6) mobil (11) monaco (9) montblanc (5) moszkva (11) művészet (11) múzeum (6) neimanmarcus (7) német (7) newyork (39) nyaralás (10) nyc (28) oktatás (8) olasz (57) olaszország (12) öltöny (6) óra (78) orosz (59) parfüm (10) párizs (21) pezsgő (10) politika (6) porsche (14) prada (11) privatejet (7) putyin (5) ralphlauren (5) rekord (10) repülés (20) repülő (34) repülőgép (17) repülőtér (7) riva (6) riviéra (6) rolex (8) rollsroyce (22) róma (5) ruha (8) samsung (15) sothebys (20) spanyol (5) sport (9) statisztika (7) svájc (17) szálloda (64) sziget (21) szolgközl (5) szovjet (6) tagheuer (10) társadalom (10) tech (5) telefon (31) tenger (8) tengeralattjáró (5) tiffany (5) toplista (11) turizmus (86) tv (6) usa (56) utazás (109) utazas (7) üzlet (9) vagyon (6) vásárlás (6) versace (11) vertu (19) veterán (5) vonat (11) vuitton (10) wallstreet (5) wealthx (5) whisky (9) wsj (6) yacht (9) +

Michelin-csillagot az alkotmányba!

2011.06.13. JD Rockefeller


Ezüst kávékóstoló kanál, háttérben a valaha volt legjobb desszerttel

Már a kacsamájnál éreztem, hogy baj lesz. Legfőképpen azért, mert nem szeretem: erre nehéz konkrét okot mondani, ha mégis meg kéne nevezni valamit, akkor az iskolai menza borzalmait tenném érte felelőssé, a gyerekkori sokk pedig valamennyi Csernus szerint egy életen át elkísér. Mégis azon kaptam magam, hogy a kezdeti bizonytalanság után egyre nagyobb darabokat metszek le belőle, mindeközben olyan ízekkel találkozom, amik létezéséről korábban egyáltalán nem volt fogalmam.

A kacsamáj, a Michelin-csillag és a személyes karmám között lehet némi okkult öszefüggés. Két hónap alatt ez volt a második, na jó másfeledik Michelin-csillagos étterem, amiben végigehettem az öt-hét fogásból álló menüsort és mindkettőben hangsúlyos szerepet kapott a kacsamáj. Amíg viszont az elsőnél nem bírtam legyűrni azt, addig a másodiknál akár repetáztam is volna. A pszichológia ugyan komoly tudomány, mégis úgy tűnik, a gyerekkori sokk emlékénél néhány esetben erősebbnek bizonyul a pillanatnyi késztetés.

Schiffer Miklós szerint a luxusról nem írhatsz addig, ameddig nem ettél Michelin-csillagos étteremben (és nem jártál luxuskurvánál). Előbbi most megvolt, két hónapon belül kettő - na jó másfél - is. A fél esetünkben úgy jött ki, hogy a svájci Auberge de l’Onde korábban benne volt a Michelin által ajánlott egycsillagos éttermek között, idén azonban már nem találjuk meg ott. A fél ettől függetlenül bőven kijár neki, már csak 16 oldalas borlapja és a helyszíne miatt is. A majdnem a Genfi-tó partján lévő étterem helyszínválasztása túlmutat a tökéletes fogalmán: a körülötte lévő falvak sok (akár hét) évszázados házai, valamint keskeny és nagyon girbegurba utcái egyenesen arra késztette nem a könnyű meghatódásáról híres Unescót, hogy a világörökség részévé fogadja. Ó, és mellesleg a Auberge de l’Onde volt Charlie Chaplin kedvenc étterme, a fél csillag tehát elvitathatatlan.


A Costes (fotó: Diningguide.hu)

Ehhez képest mit tud nyújtani a Costes? Környezet tekintetében legjobb pillanatában sem kelhet versenyre a svájcival, mi több a Kálvin téren át megközelítve sok minden megfordul a fejünkben a metróépítés porán és zaján keresztül, de az biztos nem, hogy az állítólagos metrókrátertől alig pártíz méterre készül a város legjobb terijakiban pácolt kacsamelle. Pedig de: ebben a belépés pillanatától kezdve teljesen biztosak lehetünk, mivel olyan, minden apró mozzanatban megmutatkozó profizmust látunk, ami (az Onyx és talán még egy-két gasztroszentély kivételével) nemhogy itthon, de külföldön is különlegesen ritka. Nehéz bármit is kiemelni az egészből, mivel a tökéletesség érzését az olyan apró figyelmességek is adják, mint a pincérek, akik csak az első töltés előtt kérdezik meg, hogy bubis, vagy mentes vizet szeretnénk, onnantól kezdve automatikusan a választásunk szerint töltenek újra. Ha pedig kiborítjuk az asztalra, akkor azzal nem áztatjuk el az egész terítőt, mivel annak tetején kis tavakba összeáll a víz. Apróságok, de az összképen sokat tudnak javítani.

Ahogy az is, ha finom a vacsora. Ha az ember nem minden vacsoráját költi Michelin-csillagos étteremben, akkor megfogadja, hogy bármi is lesz, mindent elpusztít, ami a tányéron van. Ez eddig egy jól körülírt feladat, ám arra nincs felkészülve, hogyan kerül az a tányérra. A levesestányért például méretes kupolával a tetején teszik le elénk és amikor (egy asztalnál egyszerre) lekapják azt róla a pincérek kiderül, hogy leves az konkrétan nincs benne, csupán egy roston sütött langusztinnal nézhetünk farkasszemet. Magát a levest ugyanis gyakorlatilag köré öntik, ami nem tudom mennyire indokolt gasztronómiai szempontból (biztosan az), de mint folyamat, egészen megdöbbentő. Ebből a szempontból azonban a leves fasorban sincs a desszerthez képest: a Poire Belle Helene láttán ugyanis ilyen, vagy olyan megfogalmazásban mindenkiből kiszaladt egy hí, baszki. A karácsonyfa-dísznek is simán eladható csokigömbben vaníliafagyit és körtét találunk, a folyamatról pedig kötelező (ide be nem ágyazható) videó a mellettem ülő Jókuti “Világevő” András Facebook-oldalán van.

Hogy minderre van-e szüksége a rántotthús-krumpli-zöldbabfőzelék háromszögben szocializálódott nemzetünknek? Hát hogy a fenébe ne lenne?! Igazából a szavazati jog mellé minden tizennyolc évesnek kéne adni egy Michelin-csillagos vacsorakupont azzal, hogy ezzel megadjuk azt a referenciapontot, amihez hasonló minőségű kaját kéne enned életed hátralévő részében - még ha értelemszerűen visszafogottabb körítéssel és - egye fene - a tökmagos pillecukorról talán még le lehet mondani. Drágának persze drága, egyszer az életben azonban ki kell próbálni. Ráadásul elmondhatjuk magunkról, hogy a Ráday utcában jobb kacsamájat adnak, mint Chaplin kedvenc genfi-tó parti éttermében. Ez pedig bizony nagy szó.

George, Rodriguez és a tökéletes kávé-csokoládé harmónia

 

A lelkesedés láttán felmerülhet a kétely, hogy a gasztronómiai tanulmányutat a Gerendaikarcsi finanszírozta, de nem ez a helyzet. A svájci és budapesti vacsorák számláját ugyanis a Nespresso fizette, akik az egyik gazdasági napilap meghívottjaként mutatták meg, hányféle módon vihetek be koffeint a szervezetembe. Az idén 25 éves kapszuláskávé márkáról akár korábban is lehetett volna szó a Burzsujon, hiszen ne feledjük, hogy ők még a Louis Vuittont is megelőzték az Andrássy úti üzletnyitás tekintetében - igaz, a Zegnát nem. A helyzet azonban az, hogy a Nespresso egy baromi jó prémiumtermék, aminek kínálatából - nyilván tudatosan - hiányoznak az igazán drága kellékek. A legdrágább kávégépük valahol 135 ezer forint körül van, személyes kedvencem, a nemrég bemutatott Pixie pedig 45 ezer forint, míg egy átlagos kapszula 103 forintra jön ki.

Utóbbi osztja meg leginkább a közönséget a Nespressóval kapcsolatban: egyesek (leginkább a hozzáértő ínyencek) szerint ez egy kimondottan jutányos ár egy tökéletes minőségű feketéért, amiért egy kávézóban legkevesebb háromszor ennyit kell fizetni. Mások szerint tíz adag kávét bő ezer forintért venni maga a pofátlan lehúzás, de tegyük hozzá, ezt leginkább olyanok hangoztatják, akik a bemikrózott háromazegybenre esküdnek, vagyis gasztroszempontból nem feltétlenül releváns a véleményük.

 

A három napos svájci út alatt a Nespresso rendesen kiteregette a kártyáit, habár George nem ugrott elő egy hatalmas kávékapszulából. Ellenben nagyon sok érdekességet elárultak, például olyan celebinfókat, hogy ha George nem fogadja el a reklámarcként való felkérést 2004-ben, akkor ma Monica Bellucci mosolyogna ránk a Nespresso plakátokról. Megtudtam, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem az olaszok, vagy a görögök, hanem a finnek és a svédek isszák a legtöbb kávét (átlagosan napi 5 csészével), hogy Brazília a legnagyobb termelő (39,8 millió zsák/év) és hogy az Egyesült Államok a legnagyobb kávéfelvásárló. Plusz megismertem Alexis Rodriguezt, a Nespresso házi őrültjét green coffee managerét.

Nem lennék meglepve, ha a cégnél két csoportra osztanák a munkatársakat: azokra, akik találkoztak már Alexisszel és azokra, akik még nem. Egészen elképesztő figura, aki olyan félőrült lelkesedéssel beszél a kávéról és a kávézásról, hogy nem lehet nem beleélni magunkat. Az előadás első percétől ugyanakkora lelkesedéssel magyarázza, mi merre hány méter, közben pedig egy pálcával püfföli a kis plazmatévé kijelzőjét. Rodriguez akkor sem jön zavarba, ha éppen nem jut eszébe a használni kívánt kifejezés angolul, hiszen azt helyettesíti a megfelelő spanyol szóval és megy is tovább, mintha mi sem történt volna. Szakértelme kétségbevonhatatlan, szenvedélye pedig irigylésre méltó és nem is kicsit.

A kávé mellett csokit is lehet kapni Nespresso logóval, ez a párosítás pedig olyan, akár a Michelin-csillagos vacsora: ki lehet ugyan hagyni, de nem érdemes. A kávé és a csoki külön-külön is nagyon finom, együtt azonban egészen új ízt adnak ki - nem hiába dolgoznak ennyit Rodriguezék az aromaprofilokon és a harmóniákon. A 16-féle kávé mellé tíz különböző csokit kínálnak, mindegyiknek meg van a maga párja, amivel tökéletes harmóniát alkot. A csokik Andrássy úton egyelőre nem kaphatók, de reméljük hamarosan ez megváltozik majd.


Nem tévedés: csokikat is kínál a Nespresso, méghozzá nem is akármilyeneket!

komment

Címkék: kávé étterem svájc michelin costes nespresso

A bejegyzés trackback címe:

https://burzsuj.blog.hu/api/trackback/id/tr992977247

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.