Nem a kaviárfanatikusok éve volt 2009: a Kaszpi-tenger környéki országok ugyanis nem tudtak dűlőre jutni a kvótákat illetően, így - hivatalosan - megszűnt a beluga kaviár exportja. Hosszú, egymással átordított tárgyalások eredményeképpen azonban most végre sikerült megállapodni abban, ki mennyit exportálhat belőle, így ismét a piacokra kerülhet a legjobb és természetesen egyben legdrágább kaviár.
A legjobban Kazahsztán járt, aki 1500 kiló belugát foghat ki a Kaszpi-tengerből, míg Türkmenisztánnak 700, Oroszország pedig 700 kilót engedélyeztek. A szigorú szabályozásra azért van szükség, mivel az elmúlt évtizedekben a tokhalfélék populációjának 70 százaléka eltűnt, ráadásul a Beluga egyik legritkább fajta. Ellenben belőle származik a legnagyobb szemű és legfinomabb kaviár, ennélfogva komoly kereslet mutatkozik iránta. Ennek megfelelően egy kilóért akár tízezer dollárt is adnak, ennek tudatában pedig a nem éppen túlfizetett halászok gyakran szabadon értelmezik a kvótát. Mindent összevetve okkal mondhatjuk azt, hogy vannak okok, ami miatt le lehet mondani bizonyos élvezetekről, egy faj kipusztítása pedig egy ilyen ok. Még akkor is, ha a beluga nyilvánvalóan isteni csemege.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.