A Red Bull mobil palotájának teraszáról volt a legjobb a kilátás. A bor finom, a háttérben Porschék róják a köröket. (Fotó: Kovács Bence)

Akárcsak az életben, a Forma-1 nézői között is rendkívül szigorú a kasztrendszer. Sőt, még annál is szigorúbb, ez ugyanis semennyire sem átjárható, vicsorító öltönyös-mellényes cerberusok őrzik a határvonalakat. A felső-középosztály, a szuper gold őrei még egészen barátságosak az 1500 forintos lángossal sújtott pórnéppel, na de a Burberry kendős elit, a boxutca felett masszázst igénybevevő Paddock Club vendégek aztán végképp megközelíthetetlenek. A klub bejáratától 20 méterre lévő fehér puffok egyikére merészeltem leülni két percre – nyakamban a paddockba, a csapatok kamionjaiba is belépést biztosító irigyelt zöld belépővel -, mire úgy el lettem küldve onnan, hogy szinte elszégyelltem magam, hogy összekoszoltam a műnövény alá, a műgyepre ledobott műbőr padot. VIP és VIP között is van különbség, mi több, nagyobb, mint a többi kaszt között, a tanulságot levontam. De semmi gond, kell a fenének a flancos klub, a paddock is épp elég izgalmas, sőt, még titokzatosabb is.

Ide ugyanis a paddock clubosok nem mehetnek le, csak szabott időben, turistacsoportként, szinte kezüket fogva vezetik körbe őket. Ez azért mégsem ugyanaz, mint Mark Webber mellett croissant-t reggelizni, nem igaz? A paddock utcát persze nem egyszerű megközelíteni, ennyi fontoskodó alakot egy kupacban legfeljebb a hadseregben talál az ember. Rossz helyre irányít a rendőr, mire neki áll feljebb, a félig üres parkolóban csak és kizárólag arra az egy helyre szabad állni, amit a parkolós srác mond, a nyakbaakasztós kártyát pedig kérlelhetetlen szigorral elenőrzik minden fontos belépési pontnál. Az az érzésem, hogy ha esetleg illetéktelenül lennék valahol, simán lelőnének.

Helikopterrel kellett volna jönni, az lett volna az igazán burzsuj. (Fotó: Kovács Bence)

Precíz, szigorú és túlbiztosított a bejutás menete, viszont vitathatatlanul kulturált. A szuper gold parkolójában ehhez képest sörösrekeszeken táncoltak a félmeztelen csajok, igaz, hol máshol, a fizetőképes kereslet kétségkívűl arra található.Azért a túloldalon, a mélyen fekvő paddock parkolóban, mikor a The Times és a Guardian újságírójával együtt várakozunk a Mercedes minibuszos paddock-járatra, már hevesebben dobog a szív, benne van a levegőben, hogy itt valami izgalmas dolog következik. Nem illik hallgatózni, önkéntelenül mégis meghallom, hogy az angol újságírók nem valamelyik pilótáról, hanem Rupert Murdoch botrányáról beszélgetnek a buszban, közben megállapítom, hogy csak egy brit veheti fel a pekingi olimpiás olcsó repi hátizsákját a Savile Row-n varratott zakójához úgy, hogy eleganciája jóttányit sem csorbul. Az angol újságíró egyébként is más faj egy kicsit, mint a többiek. Marc Hughes, az autosport.com legendás alakja például nem a médiközpont valamelyik íróasztalánál ül, mint mások, hanem ölbe veszi a laptopját, bal kezét a shift gombon tartja, és egyetlen ujjal (jobbkezének mutatóujjával) gépel eszeveszett sebességgel.

Eredményhirdetés után

A rajtrács mögötti paddock utca lenyűgöző. Körülbelül a Lotus Renault szintű csapatokig értem, hogyan lehet a csapatok rögtönzött pavilonjait kamionokba csomagolni. Náluk teljesen világosan látszik, hogy a két kamion közé építettek egy fapadlós üvegházat, amiben kajálni lehet, ez világos. De az, amit a Ferrari, a McLaren, a Sauber vagy a Red Bull művel, teljességgel megfejthetetlen és érthetetlen, ezek a kamionok valójában transformerek, más magyarázat nincs. A Pirellinél 6 méteres belmagasság van, a falon pucér Eva Herzigova és Naomi Campbell mosolyog 2 méteres poszterről, a hófehér Sauber pavilon pedig egy többszáz főt foglalkoztató vállalat főhadiszállásának is elmenne.A McLarenre elfogytak a jelzőim, az már tényleg olyan, mint egy mini bankszékház.

Itt esznek, kávéznak a pilóták is, persze legtöbbször elkerített helyen, de néhány kisebb csapat pilótájával azért össze lehet futni. Liuzzi például hihetetlenül laza, bárkivel örömmel beszélget pár mondatot, főleg, ha buliról van szó. Ő a Forma-1 partiarca, a Magyar Nagydíjat lezáró forma-1-es VIP-buli örök törzsvendége, ahogy az egyik paddock clubos hoszteszlánynak mesélte, azért akart pilóta lenni, mert korábban alig vették komolyan a lányok, bezzeg most mindenki oda van érte, szóval tiszta haszon ez a versenyzés. Bezzeg Hamiltont csak futni láttam a hétvégén, Heidfeldet is – igaz, ő nem a fotósok elől, hanem a tűz elől futott kigyulladó autójából a versenyen.

Luxus a boxutcában (khm...)

Hogy milyen nézni a futamot a helyszínről? Biztosan nem a legdrágább helyek a legjobbak, hiszen a szuper goldból és a Paddock Clubból csak 300 km/h-val elszáguldó piros, ezüst, fekete pacákat látni, persze ez is élmény, de a versenyt lehetetlen így követni. Na jó, azért nem semmi, hogy a Paddock Clubból lenézve két méterrel a vendégek alatt cserélik a kerekeket, ezt aláírom. A legizgalmasabb hely mégis a túloldali sikán, ott eléggé lelassítanak az autók, és lehet előzéseket, nagy csatákat is látni – oda ráadásul nagyságrendekkel olcsóbb a jegy. Csakhogy arra nem tudtam átfutni a paddockból. A legkiválóbb, stratégiai pont így nekem a Red Bull mobilpalotája volt, az Energy Station névre keresztelt emeletes, teraszos építmény. Hátulról, a tetőteraszról két kanyart is belátni, és elég csak hátrafordulni, ahol hatalmas tévéken megy a közvetítés, külön képernyőn pedig a köridők, és az aktuális sorrend. Pompás dolog onnan nézni a futamot egy kis vörösborral a kézben, persze ott nem illik mondjuk spanyol zászlóval ugrálni és Alonsót éljenezve önkívületben ordítani, de hát valamit valamiért.

Hát nem édesek?

Viszont még így is nagyon könnyű lemaradni valamiről. Nekem az eredményhirdetésről sikerült, ott akartam ugyanis átmenni a dobogókhoz, ahol a futam végén a pilóták leparkoltak, ezt az átjárót viszont könyörtelenül lezárták. Sebaj, itt jöttek ki a nem dobogós pilóták, legalább velük találkozhattam, csak aztán kifelé menet két FIA kamion között a Lotus Renault stáb közé keveredtem, a kamionok végénél pedig 6-8 spanyol, francia, angol televízió kamerája meredt ránk. Sebaj, ha már így alakult, egy ifjú csapatfőnök magabiztosságával vonultam a Renault-ingesek között, hogyan másképp.

A futam feszült pillanatai után megható az általános eufória, a különböző csapatok szerelői egymás nyakába borulnak, gratulálnak, pár perc múlva pedig már az esti buliról beszélgetnek kedélyesen, és mindenki barátságosan elköszön mindenkitől. A Magyar Nagydíj után ugyanis vakációzik a Forma-1, ezért a futam után kivételesen van idő kiereszteni a gőzt. Ilyenkor rengeteg szerelő és több pincér is Budapesten tölti vakációját a családjával, akik imádják, hogy éppen itt van a szünet előtti utolsó futam. A magyar fővárosért ugyanis kivétel nélkül mindenki odavan.

Kaja és pia

A Forma-1-en minden étel és ital nagyon drága, csak másképp. A Paddock Club a csúcs, minden van, mi szem-szájnak ingere, és rettentő szigorú szabályok vannak, melyek szavatolják a frissességet és a tökéletes minőséget. Semmilyen alapanyagot nem hoznak az adott országból, mindent központilag szereznek be és ha a szél lefújja a díszítést a homár tetejéről, azt már nem szolgálják fel, kuka. Az ételért természetesen nem kell külön fizetni, a Paddock Club belépő ára olyan csillagászati, hogy a pazar ellátás természetesen benne van az árban. Eközben kint 2800 forintért mérik a gulyást, 1500 forintért a lángost, 4-5000 forintért a gyros tálat, 950 forintért a korsó sört, ami horror, de az adagok legalább tisztességesek. A sajtóközpont igazi retrómenüt kínál, klasszik rántott hús, fasírozott, műbeles virsli a kínálat. A külföldiek mosolyognak rajta, de némelyikük két pofára zabálta. A legtöbb újságíró azért inkább a csapatok kamionjainál eszik, és már megint mi járunk jól. Nagy dologra persze egyik csapatnál sem kell számítani, hiszen mindenki rohanva ebédel, így a csapatok is ehhez igazítják a menüt. A tészta a Ferrarinál viszont egyszerűségében is nagyszerű, a Red Bull csapat falatkái jól kitaláltak, a bor pedig szuper. Ebédet nem mindenhol szolgálnak fel az újságíróknak és a fotósoknak, egy kávéra viszont mindenhol szívesen látják őket.

A Forma-1 parkolója

Idén Nick Heidfeld és Vitalij Petrov érkeztek a legizgalmasabb autókkal: Heidfeld egy fehér Lotus Evorával, Petrov pedig egy sötétkék Nissan GT-R-rel, mindkettő angol rendszámú, és jobbkormányos volt. Ecclestone-t sofőr vitte mindenhova egy Mercedes CL 500-as kupéval, úgy, hogy a Forma-1 81 éves ura mindig elől ült. Schumacher dízel Mercedes E-osztállyal érkezett, de rajta kívül még sokan jöttek Mercedesekkel. Vettel és Webber természetesen nem: mindketten Infiniti FX45 terepjáróval parkoltak le a paddock alá. Persze volt, aki bérelt Hyundai-jal jött, de a nagyobb csapatok kamionnal hozzák a pilóták autóit is. Az egyik ferraris pincérlány mesélte egyébként, hogy csak Magyarországon jár rendőri felvezetés a pilótáknak és Bernie Ecclestone-nak, amit mindegyikük rettenetesen élvez.