Ne akarjátok tudni mi ez és miért így néz ki

Egy barátom mesélte az élményt: budapesti házibuli, 4 karton Billecart-Salmon Brut Rosé francia pezsgő, és egy furcsa alakú, furcsa állagú izé, amit a francia házigazda tolt eléjük. „Kóstoljátok meg, és találjátok ki mi ez” – hangzott a felszólítás a vendéglátótól, aki amúgy nagy gourmet, és még vidékre sem megy francia pezsgő nélkül, gyakorlatilag azon él. Arra viszonylag hamar rájöttek, hogy ez csakis valamilyen sajt lehet, de ők ilyen felkavaró ízélményt sajttól még sehol, soha, semmikor. Pedig az igazi felkavarodás csak azután érkezett. Callu de crabettu, már a neve is olyan, mint valami sámán ráolvasása, a cucc pedig a sajtkészítés abszolút diabolikus irányát reprezentálja, egy titkos szardíniai sajt-szabadkőműves társaság irtózatos (irtózatosan finom?) terméke.

Nem egy egyszerű sajt, és nem is úgy néz ki. Ez ugyanis az újszülött kecskegida gyomra. A bébikecske magába szívja az anyatejet, majd a pásztorok megölik, tejjel teli gyomrát kivágják, egy kötéllel elkötik, majd 4 hónapig érlelik. Ezt a műveletet még Szardíniában is csak néhány pásztor végzi el Nuoro környékén, de a helyi specialitásnak sok száz éves hagyománya van errefelé. A pásztorok a kész cuccból szeletelnek (sajt+gyomorfal kombó), hozzá egy kis szalonnát és a helyi carasau kenyet esznek, na meg valami nagyon testes vörösbort isznak.

A carasau kenyérhez remekül passzol a világ egyik legrettenetesebb sajtja

A sajt természetesen nem pasztőrözött tejből van, mindenféle nagyon értékes enzimmel van tele, és elvileg frenetikusan finom, de a barátom, aki kipróbálta, egy harapásnál nem bírta tovább, mikor megtudta, hogy mit is falatozik olyan jóízűen. A callu de crabettu a sajtok Alain Robbe-Grillet-je, pontosabban a vénkorára megbolondult francia nuvo roman író Érzelmes regénye, mely semmiről sem szól, viszont több száz oldalon taglalja, hogyan is erőszakolnak és kínoznak meg gyereklányokat, mindezt csodaszépen, elképesztően jó stílusban megírva. Sátáni. A callu de crabettut egyébként hivatalosan csak tavaly óta lehet forgalmazni az Európai Unió országaiban, addig higiéniai okok miatt visszautasították a néhány szardíniai termelő kérelmét. Rendkívül ritka, tradicionális, kézműves termékről van szó, ha valaki Szardínián jár tavasszal, és kicsit utánajár előtte az interneten, be tudja szerezni.

A posztban szereplő gourmet (jelzem, nem magyar, hanem sajtimádó francia) egyébként egy gasztronómiai különlegességeket árusító budapesti boltban rendelte a sajtot, be is hozták, csak neki (ennyi pezsgő megvásárlása után még szép), nyilván horribilis áron. Ti megkóstolnátok?