Zavarba ejtő műtárgyat alkotott Charly Molinelli. Egy ipari préssel gondosan kockává lapított 490 lóerős Ferrarit roncsot pakolt egy alligátorbőrrel bevont dohányzóasztalba, melyre üveglapot tett. A Ferrari így mintha csak egy nyitott fekete koporsóban lenne felravatolozva, azzal az aprósággal, hogy a ravatalt egy enteriőrstylisttal gondosan megtervezett nappali közepére helyezték. Az asztal tetejére kávéscsészéjüket/öngyújtójukat/napilapjukat rakják a vendégek, arculcsapva ezzel ezt az egész szakralitást.
De mi is volt ezzel Molinelli célja? A fogyasztói társadalom kritikája? Aki összetörve tárol egy 80 milliós sportkocsit gondosan megtervezett nappalijában, és kávéscsészéjét teszi rá, pofátlanul sok pénzt költ annak kinyilvánítására, hogy szerinte a világ legnevesebb autója is valójában csak egy tárgy, egy darab vas, semmi több, és nem is érdemel több figyelmet ennél. Megvenni egy ilyen asztalt egyszerre kritika és önkritika egyben, hiszen bizonyára iszonyú drága darab. Molinelli persze ezt inkább designtárgynak, használati tárgynak szánja, csak én aggatom rá a műtárgy jelzőt, egy kicsit önkényesen, és részben védelemből. Így ugyanis védhető, van értelme, és bármilyen zavarba ejtő, még egy kicsit tetszik is. Az ára még nem hivatalos, de talán mindegy is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.