Mi sem szeretnénk, ha ellopnák tőlünk
Ez a sztori messziről bűzlik. Igaz, ezen nem lepődünk meg, ha összerakjuk a szereplőket: adott néhány simlis fickó, egy Forbes-lista tag és egy átkozottul értékes Ferrari. Tisztára, mint egy múlt századi krimiben!
Kezdjük az autóval. A Ferrari 1963-ban eldöntötte, hogy egy még erősebb versenyváltozatot készít a 250 GTO-ból, az elhatározás végeredménye pedig a 330 LMB lett. Ennek különlegessége, hogy egy négyliteres, 330 lóerős motor hajtja, nem mellesleg pedig ez az utolsó orrmotoros Ferrari versenyautók egyike. A Le Mans Berlinettából mindössze négy darab készült, egy-egy példányért pedig 15 millió dollár körüli összegért szokott átállni egyik milliárdos garázsából egy másikéba, már amikor.
Történetünk főszereplője a 4619-es sorszámú 330 LMB, aminek egészen megszokott Ferrari-élete volt egészen 1974-ig, amikor is egy Ivars Blumenau nevű fickó megvette egy atlantai kereskedőtől, bizonyos Donald Fongtól. Innentől válnak érdekessé az események: az új tulajdonosnak ugyanis esze ágában sem volt elvinnie a már akkor is igen értékesnek számító Ferrarit a kereskedésből, hanem Fongnál hagyta azt, mintegy megőrzésre. Ez egészen jól ment ’77 tavaszáig, amikor is “az autókban gazdag, készpénzben szegény” Fong kereskedéséből egyszer csak nyoma veszett a Ferrarinak. Ettől kezdve persze a kereskedő és a tulaj már nem voltak olyan jó barátok, Blumenau pedig igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy visszakapja az autóját.
Már ránézésre is csodálatos a 330 LMB motorja. 12 henger, négy liter, 330 lóerő
Csakhogy ez a mai napig nem jött össze neki. Nem azért, mert a 330 LMB-t elnyelte a föld, sőt: először Chicagóban bukkant fel, majd Németországba, később pedig Hollandiába költözött, mi több ’89-ben aukción cserélt gazdát 4,7 millió dollárért. A kilencvenes években aztán a dél-koreai Kun Hee Lee-hez került, akinek neve lehet, hogy így nem ismerős, de mindjárt más a helyzet, ha azt mondjuk, hogy a Samsung elnökéről van szó. Lee nem a kapuzárási pánik, hanem a remek üzleti lehetőség miatt vette meg a Ferrarit, amit a vám elkerülése érdekében a közelmúltig az Egyesült Államokban tartott, most azonban már Dél-Koreában van.
Valószínűtlen, hogy a 8,3 milliárd dolláros vagyonával jelenleg a Forbes-lista 106. helyén álló Samsung-vezérnek le kellene mondani a befektetési Ferrarijáról, hiszen arra semmilyen bizonyíték nincs, hogy ő lopta volna el, amit a lopás ténye és a megvásárlás között eltelt durván másfél évtized is alátámaszt. Blumenau jó eséllyel sosem látja viszont 330 LMB-jét, bár valószínűleg ennyi idő alatt megbarátkozott a gondolattal. És hogy a ritka Ferrarin felül mi a közös mindhárom fickóban? Hát az, hogy mindannyian jól tudják, milyen az, amikor elítéli őket a bíróság. A zűrös autókereskedő több alkalommal is járt a sitten, a tulajdonos Blumenau-t pedig ’77-ben örökre kitiltották a Wall Streetről, vagyis onnan, ahol megkereste a Ferrarira valót. A Samsung elnök 2008-ban állt a bíróság elé vesztegetés vádjával, ahonnan végül három évi felfüggesztett börtönnel és 109 millió dolláros bírsággal távozott.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.