Most, hogy a fél világ Michael Jordan életét, mellesleg pedig a Chicago Bulls 1997/98-as szezonját feldolgozó sorozatot nézi – magamat is beleértve –, bizonyára sokakban megfogalmazódik a kérdés: oké, hogy Jordan baromi jól tudott kosarazni, de mégis hogyan lett ő a világ leggazdagabb sportolója?

Michael Jordan története az a történet, amire büszkén lehet használni a máskülönben végtelenül elkoptatott inspiráló kifejezést. Engem viszont most az érdekelt belőle, ami – legalábbis a nyolcadik rész végéig – nem derült ki a The Last Dance címen futó sorozatból: az, hogyan lett ő a leggazdagabb. Hiszen gondoljunk csak bele: egy kosárlabdázó. Egy csapatsportoló, nem egy egyéni hős, ráadásul egy olyan sportágban, aminél másban messze több pénz van. Nem egy verhetetlen boxoló, nem egy mindent megnyerő autóversenyző, még csak nem is egy svájci, szponzorokkal vastagon kibélelt teniszező. Akkor mégis hogyan sikerült ez Jordannek? 

Nem meglepő, hogy nem a fizetéséből. Az NBA-ben töltött karrierje alatt 1984-től 1998-ig összesen 94 millió dollárt keresett, adózás előtt.

Ehhez hozzájön még a ’93/94-es szezonban kapott négymillió dollár, amikor Jordan elment baseballozni. Az első NBA szerződése szerint az első négy évben 2,8 millió dollárt kapott (ez ma kb. 7 millió dollárt ér), az utolsó években pedig már ő is 30 millió dollár fölött keresett. Jól mutatja, mekkorát nőttek azóta a pénzek az NBA-ben, hogy a tavaly draftolt Zion Williamsonnak már 44 millió dollárt fizetnek az első négy évére. De hogy ez önmagában mennyire nem jelent semmit, arra álljon itt egy grafikon:

Jordanről két dolog már a nyolcvanas években bizonyossá vált: ha hozzá kerül a labda, akkor az valahogy mindig az ellenfél gyűrűjében köt ki és nagyon jól ért az üzlethez. A Jordan nevet mindenki a Nike-val köti össze, de rajta kívül voltak komoly együttműködései a Coca-Colával, a McDonald’s-zal, a Chevrolet-vel, a Gatorade-del és még sorolhatnám. A közel négy évtized alatt megközelítőleg 1,7 milliárd dollárt keresett (adózás előtt) ezekből az üzletekből. Az első számú partner azonban mindvégig a Nike volt, ez pedig mindkét félnek egy roppant gyümölcsöző barátság. A Jordan-Nike deal egy fix éves díjból és az eladott Jordan termékek utáni jogdíjból áll, a Forbes számítása szerint pedig csak tavaly 130 millió dollárt utaltak át az ex-kosaras számlájára. Itt álljunk is meg egy pillanatra: a 130 millió dollár ugyanis több mint négyszerese annak, amit Jordan utolsó évben fizetésként kapott a Bulls-tól. Ezzel persze még így is a Nike járt jobban, hiszen a Jordan márkából 3,1 milliárdos forgalmat bonyolítottak a májusban zárult pénzügyi évben.

Michael Jordan Nike Air Jordan 1-ese, amit 560 000 dollárt fizetett egy licitáló a Sotheby's aukcióján.

A 21. század legjobb üzlete Jordan számára a Charlotte Hornets megvásárlása volt. Az ügylet több részletben zajlott, de Jordan 2010-ben lett többségi tulajdonosa az akkoriban nem túl rózsás anyagi helyzetű csapatnak. A hírek szerint a Hornets 90 százalékának megvásárlása 175 millió dollárjába került Jordannek, ami annak fényében, hogy legutóbb másfél milliárd dollárra becsülték a csapat értékét, elég jó üzlet volt tőle. (Tegyük hozzá, ez egy szerencsés befektetés is volt, mivel az NBA csapatok értéke több tényező miatt jelentősen nőtt az elmúlt évtizedben.)

A Hornets mellett Jordan olykor-olykor tett pénzeket kisebb-nagyobb cégekbe és vállalkozásokba. Ilyen volt a svájci Sportradar, a Muzik fejhallgató-márka, vagy Gigster, a tech-tehetségek Jófogása. A Cincoro nem annyira tekinthető üzleti vállalkozásnak, mégis ide kívánkozik, hiszen egy szuperprémium tequiláról van szó, amit Jordan három másik korábbi NBA játékossal közösen hozott össze. A legdrágább italuk a kínálatban az Extra Añejeo, amiért 1600 dollárt kérnek.

A messziről jött gazdag embert könnyű nem szeretni, Jordan azonban ebből a szempontból is nagy kivétel.

Az ő történetét bemutató tízrészes sorozat, a The Last Dance bevétele is jótékony célokra megy, de ezen kívül is számos projektnél saját zsebébe nyúl Jordan és akár dollármilliókat is áldoz egy-egy ügy érdekében. Jordan ma is igazi példakép – az értékrend szempontjából éppúgy, mint abból, hogyan lehet nem csak a pályán, de az üzletben is mindenkinél jobbnak lenni.

A poszthoz sok forrást felhasználtam, de leginkább a Forbes remek összeállítását és a Business Insider cikkét.