A városligeti Széchenyi Fürdő oldalában, tag-heueres kulisszák előtt parkol a világ talán legmodernebb sportkocsija, az elektromos hajtású Tesla Roadster. Az óragyár által feldíszített sportkocsi 4 kereke közül kettő groteszk módon a betonon, a harmadik földúton, a negyedik pedig keramitlapon nyugszik. Az egész olyan, mintha a földönkívüliek véletlenül épp ebbe a káeurópai csodavilágba dobták volna le hétköznapi közlekedési eszközüket. A slusszkulcsot viszont nem az ufók, hanem a 150. születésnapját ünneplő TAG-Heuer dobta a kezünkbe, hogy járassuk meg egy kicsit magyar utakon is ezt a nyitható tetejű, lapos építésű über-trolit.

Az amerikai srác a Teslától számos érdeklődő kérdést tesz fel a próbaút elején, hogy vajon megérné-e szalont nyitni a Teslának Magyarországon, hány menthetetlenül ódivatú technikájú Porschét adnak el évente hazánkban, hova menjen bulizni este stb., de aztán nem sokáig kérdezősködik, mert az M3-as kivezetőjén hirtelen beleszorul a levegő (és nem csak belé). A Tesla úgy megindul padlógázra, hogy az élmény egyszerűen nem hasonlítható máshoz. Vannak még olyan autók, amik 3,7 másodperc alatt vannak 100-on, de egy benzines autó soha nem lesz képes ennyire gyorsan reagálni a gázra, és soha nem lesz képes azonnal leadni minden nyomatékát. A Teslával úgy cikáztam a forgalomban, mintha csak egy űrhajót vezettem volna az aszteroidamezőben. A többi kocsi hozzá képest áll, a Teslával nem egyszerűen előzni lehet, ez az autó néma csendben átugorja az autókat. Nincs ellenfele. A legfélelmetesebb az egészben a hangja. Egy Ferrari magas fordulaton visít, egy 12 hengeres Aston Martin a fordulatszám emelkedésével más és más hangszínben gurgulázik, a Teslának viszont pont olyan hangja van, mint a Király utcai trolibusznak. Csakhogy a sofőr nem 20 utast visz, hanem csak egyet, akinek viszont egészen biztosan tönkremegy a széltől a frizurája, kicsordul a könnye és arcára fogy a mosolya, ha a sofőr játszadozik egy kicsit a Lotus-alapokra épülő roadsterrel.

Engem meggyőzött a Tesla, és annak ellenére, hogy a technológia még mindig óriási fejlődés előtt áll, egészen jól használható az autó a mindennapokban. A zéró emisszió mellett csak néhány forintba kerül vele kilométerenként az autózás, a mai benzinárak mellett ez egy igen vonzó tulajdonság. Egy feltöltéssel papíron 377 kilométert megy el, de gyanítom, „rendeltetésszerű használat” mellett (magyarul kinyomva a szemét), ez kb. 200 kilométer lehet. Nagyobb gond a feltöltés. Bedugva a 220 voltos konnektorba kb. 10 óra kell neki, hogy teljesen fel legyen töltve, 380 volttal szűk 8, gyorstöltővel, amiről az amerikai srác magyarázott, már csak 3,5 óra (igaz, arra nem jöttem rá, hogy mi az a "gyorstöltő"). A teljesítmény viszont mindenért kárpótol: 292 lóerő és 0-5100-as fordulatig folyamatosan rendelkezésre álló 400 Nm-es nyomaték az, ami garantáltan kiveri a biztosítékot még a tapasztalt sportkocsi-rajongóknál is. Ráadásul mindehhez elég egy aktatáska méretű, 40 kilós elektromos motor. Igaz, a csomagtartóban van vagy másfél mázsányi laptop-akkumulátor. A kocsi amúgy 85 ezer euró + áfa, tehát úgy 28 millióban áll meg, ha behozza valaki, ez kb. kétszer annyi, mint a legerősebb Lotus Elise. Egyet egyébként már el is adtak Magyarországon, de a vevő kiléte természetesen titok.

Azért az autó külseje is megér egy misét: a kocsit a svájci luxusóramárka, az autósporttal szoros kapcsolatban álló TAG-Heuer vette kezelésbe, és 150. születésnapja alkalmából viszik világkörüli turnéra a Teslát. Az egyedi Tesla Foucault-ezüst színben pompázik, és órákat ábrázoló festés került az oldalára, a kissé módosított belsőben pedig a rengeteg high-tech kijelző és szénszálas-műanyag elem között ott van egy köridőmérésre is alkalmas klasszikus stopperóra, ami 1/5 másodperces pontossággal mér. Mivel TAG-Heuer egyedi telefonokat is csinál, egy bőrborítású, szűk 1 millió forint értékű Meridiist telefont is beszereltek az autóba. Az alkalomból egyébként órakiállítást is szervezett az üzlet az Andrássy úton, ahol számos érdekesség mellett Steve McQueen sisakja és órája is látható. De erről majd egy másik blogposztban!

Köszönjük a lehetőséget a TAG-Heuernek!