A magánrepülőgépek nem a Föld legjobb barátai. Nem, ez messze nem érzékelteti a helyzetet: ha van egy tárgy, amit ha nem is betiltani, de legalábbis piszkosul megadóztatni kellene, akkor az pont a magánrepülőgép.

Lehet szidni a fapados légitársaságokat, amiért annyi járatot üzemeltetnek, de azokon legalább tízszer annyi utas ül, mint egy-egy magángépen. Mondjuk nem tízszer annyi az egy főre eső károsanyag-kibocsátás, de hogy egyetlen Greenpeace aktivista sincs, akinek private jet tetoválás lenne a szíve felett, abban biztosak lehetünk.

Az elméletben akkor bizonytalanodunk el, amikor szembetaláljuk magunkat eggyel, mondjuk rögtön egy Gulfstreammel.

A Gulfstream gépei hagyományosan gyönyörűek, a G700 viszont egy közülük is kiemelkedően csodálatos tárgy. Az új csúcsmodell annak ellenére lett kecses és elegáns, hogy ez a Gulfstream valaha volt legnagyobb magángépe: maga a kabin több mint 17 méter hosszú és közel 2,4 méter széles, amiben akár 19 vajbőr luxusfotelt is el tudnának helyezni, ha akarnának.

Ez ugyanakkor mégiscsak a létező legunalmasabb módja lenne egy magángép berendezésének, akiknek pedig van rá fölös 75 millió dollárjuk, azoknak legyenek ennél vagányabb elképzelései. Például rendeljenek bele egy hatszemélyes étkezőasztalt, vagy még inkább Master Suite néven futó lakosztályt, amihez nem csak egy hatalmas és szuperkényelmes ágy, de egy komplett fürdőszoba is tartozik. A G700-ason összesen öt lakrészt lehet kialakítani, a személyes kedvenc a hosszában elhelyezett kanapé, amivel szemközt lévő komódból gombnyomásra emelkedik ki a 43 colos képernyő, ezzel párhuzamosan a lakrész világítása elhalványul, az ablakok pedig automatikusan besötétednek. Érdekesség, hogy a gépen nincsenek a klasszikus értelemben vett hangfalak – a hangzásért felelős eszközöket a kabin burkolata mögé rejtették –, a filmnézés élménye mégis parádés, mármint azok szerint, akik hallhatták élőben a rendszert.

A Gulfstream mérnökei már a Las Vegas-i bemutatóra túl voltak 14 ezer órányi tesztelésen, amire már csak a vadonatúj motorok miatt is szükség volt. A két darab Rolls-Royce Pearl 700 segítségével a G700 utazósebessége 0,85 Mach, amivel akár 13 890 kilométert is képes megtenni leszállás nélkül. Azért ez elég sok. Ha nagyon sietni kell, akkor 0,925 Mach sebességre is képes a gép, ám ekkor 11 850 kilométerre csökken a hatótávolság. A fejlesztésnél kimondott cél volt, hogy a magas helyeken lévő és/vagy rövid futópályával bíró reptereket is meg tudják a géppel közelíteni, emiatt is lett a G700 tömeg/teljesítmény aránya 12 százalékkal jobb, mint elődjéé.

Gulfstream azért is lehet egy igazi státuszszimbólum, mert az itt dolgozók is pontosan tudják, hogy ügyfélkörük a lehető legnagyobb odafigyelést és minőséget követeli meg, ha azonban ezt megadják neki, akkor nem azt a néhány millió dollár pluszt fogja nézni, amivel többe kerül neki a gép. Ennek érdekében a G700-ast is igen alapos teszteknek vetették alá – a konyhában például egymás után 30 stewardess készített ebédet, hogy az ő visszajelzéseik alapján tudják finomítani a kialakítást. A fotelekből tízféle prototípust építettek, amiket a tesztcsapat tagjai az íróasztaluknál használtak annak érdekében, hogy a legkisebb kényelmetlenséget is kiszúrják benne.

A kabinvilágítás kitalálásával, majd finomhangolásával szintén éveket töltöttek, a végeredmény viszont ez, az utasokat már a desztináció fényviszonyaira felkészítő rendszer lett, ami csökkenti a jetlaget.

És – bár ez nem menti meg a magánrepülőgépet, mint műfajt – azért azt se hallgassuk el, hogy az új modell 5 százalékkal takarékosabb a korábbinál, ráadásul bioüzemanyagot éget el. Sovány vigasz, de a törekvés mindenképp értékelendő. Az első G700-asokat 2022-ben szállítják ki, 2023-ig pedig a teljes gyártási kapacitást eladták már, többek között a Quatar Airways-nek, akik rögtön tízet rendeltek belőle.