Az egzotikus afrikai állatokat ledurrantó gazdagokhoz hasonló népszerűségnek örvendenek a hatalmas luxusjachttal rendelkezők. Oké, utóbbiak legalább azt felhozhatják mentségül, hogy a környezetvédelem csak az utóbbi években kapott kiemelten nagy hangsúlyt, de ez így is-úgy is elég gyenge kifogás. Az üzemóránként több ezer liter üzemanyagot is elfogyasztó megajachtok egyes tulajdonosai azonban próbálnak szépíteni a helyzetükön, például azzal, hogy tudományos kutatásokat végeznek.

A jól hangzó kijelentés jóval több egy rossz alibinél: a jachttulajdonosok ugyanis, hajójukra szerelve egy különleges készüléket, hasznos adatokat nyerhetnek a kutatók számára. A tengeri kutatásokat összefogó International Seakeepers Society jelentése szerint a megajacht-tulajdonosok eddig több mint 300 millió meteorológiai, klimatológiai és tengeri mintát gyűjtöttek be, melyek a teljes adatbázis 6 százalékát adják. A Seekeeper mintavevő felszerelését jelenleg több mint 30 megajachtra szerelték fel, melyek naponta összesen 14 ezer adatot szolgáltatnak a National Oceanic and Atmospheric Administration-nek.

A bő tíz éve indult kezdeményezés legismertebb tagja a Microsoft társalapító Paul Allen, akinek 2003-ban elkészült, 414 láb, azaz 126 méter hosszú Octopus-a (a képen) gyűjti szorgalmasan az adatokat. A tudósok szerint két fontos szempont miatt is fontosak ezek a minták. Egyrészt a megajachtok sokat szelik a habokat, így rengeteg fontos adattal tudnak hozzájárulni a tudásbázishoz. Másrészt ezzel maguk a szervezetek is rengeteg pénzt spórolnak meg: egy kutatóhajó útnak eresztése ugyanis átlagosan egymillió dollárba kerül.

A valóban szimpatikus kezdeményezés után már csak egy kérdés maradt: ugye ezt a mintagyűjtő szerkezetet vitorlásra is fel lehet szerelni? Ezzel a párosítással ugyanis már abszolút értelemben is jófejek lennének a gazdag tulajdonosok, nem csak úgy tűnnének, mint akik mentik a menthetőt.