Jobbról egy Van Gogh, balról egy René Magritte, az ember azt sem tudja, hova kapja a fejét, ha a maastrichti Tefaf (The European Art Fair) művészeti vásáron jár. Március 12. és 21. között 23. alkalommal nyitja meg kapuit a vásárok királynője a művészetkedvelők és a szakma elitje számára, akik a flott szervezés mellett legfeljebb csak arra panaszkodnak, hogy alig tudják megközelíteni a kiállítóhelyet a sok hanyagul leparkolt Bentley és Aston Martin miatt.

Nem hétköznapi eseményről van szó, amit az is jelez, hogy az egyes galériák csak várólistáról kerülhetnek be a kiállítótérbe. A nagyszabású rendezvénynek saját repülőtere van, ahol egyes napokon több mint 100 magánrepülőgép száll le a kifutópályára, és hozza a művészet által kiváltott katarzisra áhítozó dúsgazdag utasát. Érdekes tendencia egyébként, hogy bár már két éve csökken valamelyest a látogatók száma, mégis egyre nagyobb számban érkeznek az érdeklődők magánrepülőgéppel. „Nem baj, legalább kisöpörtük a bámészkodókat” - kommentálta flegmán a tényt Rupert Wace londoni műkereskedő.

Az biztos, hogy aki idejön, mélyen a pénztárcájába nyúl majd; a tavalyi csaknem 1 milliárd eurós forgalmat a műkincspiac általános zsugorodása ellenére is szeretnék valamivel meghaladni a vásár szervezői, az optimisták szerint tehát a 300 milliárd forintos forgalom túlszárnyalása sem kizárt. A növekedést egyébként részben a kínai és az indiai vásárlóktól remélik, az első ország ugyanis 9%-os, a második pedig 6%-os növekedést ért el a globálisan csökkenő piac ellenében is.

A maastrichti rendezvényre egyébként 260 kiállító érkezik 17 országból, és ilyenkor sajnálhatjuk igazán, hogy magyar galéria ezúttal sincs jelen a jeles eseményen. Néha felbukkan ugyan egy-egy Moholy-Nagy, Vasarely, Réth Alfréd vagy Rozsda Endre festmény, de talán ha a magyar kulturális diplomácia nagyobb erőfeszítéseket tenne (vagy egyáltalán létezne) a magyar művészek elismertetéséért, egyszer mi is bejuthatnánk ebbe az igazán szűk körbe.

Köszönjük a posthoz a segítséget az akvarell.blog.hu-nak!