Kicsit nyugtalanító, ami mostanában Európával történik. A bankmentő csomagok miatt ijesztő az országok eladósodottsága, és sajnos nem egészen világos, hogy hol is van az adósságok fedezete. De recseg-ropog közben az eurózóna perifériája is. Az Eurostat-adatokat művészi szinten hamisító Görögország lehetséges csődje nemhogy megállíthatja a Lisszaboni Stratégiával (papíron) valamivel szorosabbra fogott integrációt, hanem egyenesen dezintegrációs folyamatot indíthat el, közben hamarosan követheti Portugália, és Spanyolország vagy Olaszország sem áll valami jól. A tavalyi egyik hiánybajnok (-11,5%) Anglia helyzete azonban végképp több, mint furcsa; finoman szólva is visszás.

A Sunday Times gazdaglistája szerint tavaly ugyanis 30%-kal nőtt az 1000 leggazdagabb szigetországi lakos vagyona 2008-hoz képest, így összesen 333,5 milliárd angol font lett az összvagyonuk. Ekkora növekedés talán az 1950-es és 1960-as évek ma már csak csodaként emlegetett konjunktúrája óta nem volt, de a Sunday Times Rich List 22 éves létezése óta legalábbis biztosan nem. Ez csak azért érdekes, mert az ország kb. a Falkland-háború időszaka, vagyis a '80-as évek eleje óta nem volt ekkora bajban, brutális az államháztartási hiány és ijesztő a munkanélküliség. Dermesztőek a makrogazdasági adatok, dugig vannak adóssággal a bankok, az állam és a háztartások is.

A pénzügyi arisztokrácia viszont - akárcsak Amerikában - piszok jól áll. Az első helyezett vasipari mágnás Lakshmi Mittal 22 milliárd fontos vagyona például csaknem duplája a 2008-asnak. Még a királynő is jelentős mértékben gazdagodott, pedig erre aztán igazán ritkán akad példa: tavaly 20 millió fontot keresett, 290 millió fontos vagyona így a 245. helyre elég. Lehet, hogy éppen a mama tiszteletére ivott a minap Harry herceg pezsgőt 3 millióért? Gazdagodik a mágnás, a gengszter, az arisztokrata (Westminster hercege például 4%-kal 6,75 milliárdra növelte vagyonát!), egyszóval az egész felső-osztály, miközben a háztartások jó részében ott is ugyanúgy a hiteleket nyögik, mint nálunk (na jó, a lépték azért kissé más).

Ez az egész csak azért borzasztóan érdekes, mert Angliában választási év van, és a választások egyik kulcskérdése az egyre nagyobb indulatot keltő szakadék, ami a társadalmi rétegek között van. Ahogy egy remek The Telegraph cikk írja, az angol átlagembernek elege van már abból, hogy a bankárok és shortolók az eszközeik értékét a zéró felé közelítették, majd jó olcsón bevásároltak, közben pedig arról olvashatnak, hogy a tavaly 400 millió fonttal gazdagodott Abramovics elektromosan mozgatható tetőt szereltetett 100 méteres jachtja egyik hálószobája felé.

Miközben tehát mindenki Görögországra, esetleg a hangját egyre jobban hallató, és egyre erélyesebbé váló Németországra figyel, nem árt kicsit Anglián is rajta tartanunk a szemünket. Fontja persze kívül áll az eurózónán, így problémái egy fokkal kevésbé vannak most terítéken, de az Európai Unió egyik legbefolyásosabb államaként, és a legszorosabb transzatlanti kapcsolattal bíró országként kulcsfontosságú az EU és az integrációs folyamatot féltők számára az, hogy az ígérgető politikusok milyen irányba viszik majd a szigetország politikáját. A közvéleménykutatók szerint nagyon szoros ugyanis a verseny, a 3 jelölt között alig néhány százaléknyi csupán a különbség. Ilyen kiélezett helyzetben pedig könnyű út a populizmus, ami a közhiedelemmel ellentétben nem csupán a dél-amerikai és kelet-európai politikusok sportja. Válsághelyzetben az angolok ugyanolyan jók lehetnek az ilyesmiben.

A lenti londoni fotóért köszönet Péternek!