A burzsujság egyik ismérve, hogy az embernek van pénze és ideje (főleg ez utóbbi) arra, hogy az utolsó részletig kitalálja magát. Felfedezi a stílusát, hogy mi áll neki jól, és a táskájától a napszemüvegén keresztül a kulcstartójáig minden stimmel rajta és passzol az egyéniségéhez. Ez persze nem kevés erőforrást igényel, a mindennapi hajtásban legtöbbünk pont leszarja a kulcstartóját. De egy burzsuj sose tenne ilyet. Autóvásárláskor is elsődleges szempont, hogy a legapróbb részletekig a saját ízléséhez konfigurálhassa az autóját. A kisautók kategóriájában a MINI ezt hihetetlenül jól csinálja, viszik is, mint a cukrot. Na meg persze azért is, mert borzasztó „tömény” olyan szempontból, hogy nincs még egy ilyen apró autó, ami ennyire hatásosan hirdetné gazdájáról, hogy mennyire felvitte az isten a dolgát. Vannak azért a MINI-nek vetélytársai is, az A1-es Audi, a Volvo C30-as, az Alfa Romeo Mito, és persze a Citroën DS3-as, ami legalább ugyanannyi kombinációban létezik, mint a MINI, hiszen 4 különböző színű tető, matricák, és egy csomó felni közül választhat a tulaj. A legfrissebb A1-es Audit még nem vezettem, a Volvót és az Alfát viszont igen, és alig vártam, hogy kipróbálhassam a DS3-ast is, ami a Citroën jóvoltából most megadatott. A kérdés, hogy melyik kocsi passzol legjobban egy fiatal burzsujhoz vagy burzsujkisasszonyhoz? Ígérem a poszt végén válaszolni is fogok rá.

A magyar bemutatáskor négy divattervező illetve tervezőcsapat tervezett egyedi festést a DS3-nak: a USE Unused, Anh Tuan, a kepp showroom és a Je suis belle

De addig is hadd mondjam el, hogy mi köze van ennek a Citroennek a burzsujsághoz. Például az, hogy kicsi, erős motor van benne, teletömték egy csomó extrával és DS-nek nevezik, a márka ikonikus luxusautója nyomán. Ja, és hogy több mint 6 millióba kerül (6,105 millió Ft, de persze létezik kisebb motorral, kevesebb extrával, olcsóbban is). Mindehhez ott van az egyedi forma az oldalablakok „cápauszonyaival”, a LED-sorral, a fekete felnikkel és kétszínű fényezéssel. Ráadásul a kocsi teljes mértékben nélkülözi a retrót, ami örvendetes fejlemény. A DS3-as nagyon látványos darab, és mindenkinek tetszik. Még jobb, hogy sokkal jobb vezetni, mint akármelyik más autót a márka kínálatából. Baromi jó a futóműve, direkt a kormányzása, és sokkal összeszedettebben viselkedik, ha úgy istenigazából nyomjuk neki, mint például az Alfa Mito. A MINI Cooper S élvezeti faktorát azért nem éri el, ahhoz jobb váltó kéne, és az, hogy padlógáznál ne tépje ki a kormányt a sofőr kezéből a brutális nyomaték. A Volvo C30 viszont más világ, pontos és precíz, de teljesen steril darab. Minden vadság hiányzik belőle. A BMW-Peugeot/Citroen fejlesztésű motor is tökéletes, a 155 lóerő ugyan nem szakítja le az ember fejét gyorsításkor, de azért lehet vele mókázni, erre szokás azt mondani, hogy pont elég. A kocsi egyedül belül okozott egy kis csalódást, az új (és a nagyon régi) Citroenekhez képest kicsit kevés benne az ötlet. Mindent elmond azonban a pozícionálásról, hogy a kormány közepén nem Citroën, hanem DS-embléma van.

Szóval a kategória királya, és legkívánatosabb autója nekem még mindig a MINI, csakhogy a 184 lóerős Cooper S alapára 7,278 millió forint, de úgy felszerelve, mint ez a Citroën, már közelebb van a 9 millióhoz, mint a nyolchoz. A buta futóművű Alfánál a DS3 egyértelműen jobban tetszik, ráadásul menőbb is, de ez persze szubjektív. Na de elég burzsuj? Abszolúte. Simán elhiteti magáról, hogy pici mérete ellenére egy valag pénzbe került, és valljuk be, a személyre szabhatóság és a különleges részletek mellett pont ez kell a célközönségnek. Nekem is kéne, de szerencsére, mivel Citroën, 3 éves korában talán már a felét sem fogja érni újkori árának. Na akkor kell rá lecsapni. Akkor már nem burzsujság lesz egy ilyet birtokolni, hanem egyszerűen csak menő.