Öt kávé volt bennem az előző este miatt, a -13 fokos stockholmi tavasztól pedig át voltam fagyva, mikor többedmagammal együtt találkoztam Peter és Jacob Wallenberg jobbkezével, a nagyhatalmú, szürke eminenciás Erik Belfragével. Aki nem tudná: Wallenberg (szinte mindegy melyikőjük) az echte skandináv ősburzsuj, a viking Rockefeller, Csányi szorozva Demjánnal. A köbön. Úgy öt generáció óta. (És igen, a II. Világháborúban Budapesten zsidókat mentő Raoul Wallenberg is a családhoz tartozott.) Kitöltöttem a hatodik kávét a visszafogottan elegáns, már-már szerény tárgyalóban, de egy kortyot sem ittam belőle, annyira izgalmas volt Belfrage előadása a Wallenberg birodalomról, az Investor AB-ről.

A legszebb stockholmi szálloda, a Grand Hotel is a Wallenbergeké

Eleve izgalmas, hogy Svédországban a legtöbb komoly vállalat mintegy féltucatnyi, egymással átláthatatlanul összefonódó, mesésen gazdag és befolyásos család tulajdonában van. A svédek pedig büszkék rájuk. Az Investor AB üzleti modellje és stílusa azért izgalmas, mert az elmúlt évtizedekben a legtöbb svéd cégnek is mintául szolgált. Egy jellegzetes vonás a vállalatcsoport üzletpolitikájából, hogy legtöbb cégében jelentős kisebbségi tulajdont szerez, esetleg épphogy többségben van, a managementben viszont felül van reprezentálva, és általában birtokolja az irányitás jogait. Csak egy pár cég a birodalomból, hogy tudjátok hova rakni Wallenbergéket: SEB Bank, Atlas Copco, Saab, Husqvarna, Electrolux, Ericsson, AstraZeneca, ABB, a Nasdaq csaknem 10 százaléka stb. A Wallenberg család szinte állam az államban, tavaly 5611 milliárd forintos nettó árbevételük volt, ami a magyar GDP bő 20 százaléka. Lenyűgöző egy család, mindenféle értelemben. Az út apropója egyébként az volt, hogy megmutassák a magyar újságíróknak, hogy cserébe, amiért Gripen vadászgépeket vásároltunk, mennyi sok pénzt pumpált ez a svéd csoport a magyar gazdaságba. Nos, sokat is, meg keveset is, nem ők fognak kihúzni minket a gödörből, ez már világos, de ez egy máshová írt, másik cikk témája lesz. Hiszen ez mégiscsak egy életmód blog. Egy életmód blogban pedig inkább olyasmiket szokás ecsetelni, hogy milyen érzés egy 15 milliárd forintos, a hangsebesség kétszeresét elérni képes vadászgépben pöffeszkedni. Kurva jó.

Egy vadászgép egyszerűen mindenkinek jól áll, még a linköpingi üzem portájánál söprögető takarítónőt is szexivé tette volna. Ötéves gyerekké változtam a pilótaszékben, aki azonnal a fegyverválasztás gombjához nyúl, becélozza az üzemcsarnok másik felében parkoló gépet a head-up displayen keresztül, aztán együtt röhög a guide-dal, egy svéd pilótával. Aki egyébként bámulatos türelemmel magyarázta el a világ egyik legfenségesebb járművének titkait egymás után kb. tizenháromszor. Repültem is, persze csak a szimulátorral, ami döbbenetes élményt volt. Még nekem is, akinek egyébként még soha életében nem jutott eszébe számítógépen repülős játékkal játszani. Persze ez más. Egy gömbben van a pilótafülke, a gömb falára pedig kivetíti a gép a tájat. Remek érzés volt felrobbantani 600 méter magasból egy csúnya betonhidat a békés északi fenyőerdő melletti autópályán, ajánlom mindenkinek.

Amúgy nem egy különösebben szép vagy emlékezetes város ez a Linköping, inkább olyan kellemesnek és nyugodtnak mondanám, a részletekhez viszont piszokul értenek ezek a svédek. A szálloda szaunája ugyanis a 4 emeleten volt, a hatalmas ablakon keresztül pedig premier plánban láttuk, amint landolnak a vadászgépek. A panoráma vetekedett a budapesti Hotel President elnöki lakosztályának vendégbudijával, ami egyébként a legszebb kilátást nyújtó klotyó az országban, szóval ezt komoly bóknak szántam.

Ja, ha Stockholmban jártok, tudom ajánlani az Eriks Gondolen Restaurangot, remek helyre vittek minket vendéglátóink. 33 méter magasan ilyen jót még biztosan nem ettem. Külön élmény volt hallgatni – és remélem nem fecsegek ki ezzel államtitkot – a Loire melletti régióból származó bortól jókedvű, magas rangú svéd hivatalnokot, amint emelkedett hangulatban a Vasa-dinasztiáról beszél. Jó kis vacsi volt, Stockholmba vissza kell még mennem egyszer.

Szimulátor fotók: Dér Imre