Ez nem egy szokványos burzsuj poszt, nem is reklám, csupán kaptunk egy Nokia telefont tesztelésre. Azért sikerült olyat választani, amely egy burzsujnak is megfelelő lehetne.

 

Tudjuk, a kommentekben rendesen lesz osztva a Nokia (és persze mi is). Az egykor szebb napokat megélt céget azonban talán még nem szabad leírni. Tegye fel a kezét az, akinek nem volt még soha Nokia telefonja! Ugye, hogy a többség mégiscsak használt ilyet. Ez persze még talán kevés a boldoguláshoz, sokkal fontosabb lenne az, hogy legyenek jó mobiljaik. Ilyen pedig van, legalábbis szerintünk egy biztosan.

A cégnek elég sokáig tartott belátni, hogy csupán Symbian operációs rendszerrel telefont csinálni ma már zsákutca. Na, persze az is kérdés, hogy a Windows Phone mennyire megváltás. Ehhez képest most itt van teszten egy olyan rendszer, amiről már most tudni, hogy nem lesz igazán elterjedt. A Linux alapú, nyílt forráskódú szabad mobil operációs rendszer, a MeeGo mellett ugyanis a mobilgyártók közül eddig igazán csak a Nokia tette csak le a voksát. Az N9 mindenesetre jelenleg a termékpaletta csúcsán áll, minden tud, amit a Nokia mérnökei tudnak, így inkább azt mutatja, mi is várható majd a cégtől. Csak éppen más platformokon.

Pedig a MeeGo kellemes csalódást okozott. Elsőre ugyan kissé szokatlan mind az Android, mind az iOS rendszerhez szokott felhasználó számára, de meglepően logikus felépítésének köszönhetően könnyen megtanulható, sőt megszerethető. A legérdekesebb, hogy nincs visszagomb, sőt semmilyen gomb sincs leszámítva az oldalán lévő három gombot. Ezek viszont a nem a navigálásban segítenek, csupán a bekapcsolásért, a kijelző lezárásáért/feloldásáért és hangerőért felelnek.

A „menürendszer” mindössze három képernyőre korlátozódik, amely folyamatosan körbejár, tehát három egy irányba tett ujjmozdulattal ismét a kiindulási képernyőn vagyunk. Egy-két nap alatt egyébként bebizonyosodik, hogy nem is kell ennél több. Az első vagy középső (ha lehet ilyet mondani) az alkalmazásokat mutatja, amelyek között le-fel gördítve válogathatunk, ezek sorrendjét pedig magunk is megszabhatjuk, feljebb vagy lejjebb helyezve a programokat. Az persze kérdés, milyen hosszú képernyő az, ami még áttekinthető, ugyanis minden csak ezen az egy lapon tud megjelenni. Így például a kedvenc weboldalak is, hiszen hagyományos értelembe vett könyvjelző nincsen a böngészőben.

Az alkalmazásokból viszont talán van elég, természetesen a választék nem olyan hatalmas, mint a konkurenseknél, de az eltelt néhány hét alatt nem igazán volt hiányérzet. Email, Facebook és Twitter pipa, dokumentumkezelés és navigáció - ráadásul ez utóbbi ingyenes, és offline is jól működik – pipa, sőt nem hardcore gamer számára a játékválaszték is rendben, hiszen az Angry Birds és a Real Golf 2011 sokáig elég. Az Ovi Store ugyan jóval kisebb, amit az Android Market vagy az Apple Store, de a legfontosabb programok ezen a platformon is elérhetőek (vagy hamarosan azok lesznek).

Egy további mozdulat oldalra is máris a nyitott alkalmazásokat mutató képernyőn vagyunk, ahol megnézhetjük és be is zárhatjuk őket, vagy egy újabb mozdulat a másik oldalra vagy kettő további ugyanerre, és máris a leveleinket, a Facebook bejegyzéseket, az időjárást, és egyéb értesítéseket láthatunk. Egyébként nem csak oldalra lehet mozgatni az ujjunkat, alulról felfelé mozdulattal a háttérbe küldhetjük az alkalmazásokat, míg az ellenkező iránnyal bezárhatjuk őket. Talán egy kicsit nehéz elképzelni, de a valóságban nem az. A tapasztalat az volt, hogy nem lenne baj, ha mások is beállnának a MeeGo mögé, hiszen ha a telefon teszi a dolgát, teljesen mindegy milyen rendszer is fut rajta, csak legyen elég program hozzá. Itt pedig egészen jól tette. 

Az is jó hír, hogy a mobiltelefon gyors (1 GB RAM és 1 GHz-es processzor), a képernyő szép és jól olvasható, a design pedig nagyon ott van. Ez utóbbiról már írtunk röviden egy korábbi posztban, így most csak címszavakban: letisztult forma, megfelelő színválaszték (már van fehér is), egyetlen darab polikarbonátból készült ház, amely egybeolvad a hajlított üveggel. Tehát az összkép igencsak tetszetős, ebből a szempontból nem lehet rá rosszat mondani, hiszen ki is tűnik a konkurensek közül. Említést érdemel - és nagyon tetszett -, a gumi védőtok is, ami a gyári csomagban jár. A készülék kialakítása miatt microSIM való a telefonba, és így persze az akkut sem lehet cserélni. Sőt, nem is lehet bővíteni a belső memóriát, tehát már az elején el kell dönteni 16 vagy 64 GB belső memóriát szeretnénk. A „design mindenek felett” csupán egy – ha a memória bővíthetőségének elmaradását is vesszük, akkor kettő - hátránnyal jár, a töltő csatlakozója is rejtett, ami persze nem lenne baj, de egy kicsit nehézkes felpattintani.

A hardver többi része természetesen felsőkategóriás mobilhoz méltó, nem vagyunk techblog így ezt is letudnánk néhány címszóban: GPS, Wi-Fi - lehet megosztásra is használni -, 8 megapixeles, Carl Zeiss optikás digitális kamera, NFC technológia –könnyű rádiófrekvenciás kommunikáció más eszközökkel -, 3,9 colos méretű kapacitív érintőkijelző. Ezek mind jó dolgok, és a hétköznapi használatot igazán megkönnyítette az akku, amely igencsak kellemes meglepetés volt, hiszen a mobil egészen sokáig bírta, és nem kellett minden este töltőre rakni.