Muránói csillár, festett falak, újság, ristretto

Bírom az olyan életutakat, mint Francis Ford Coppoláé. Miután beírta magát a filmtörténetbe olyan mozikkal, mint a Keresztapa sorozat vagy az Apokalipszis most, manapság leginkább fantasztikus borokat csinál Kaliforniában illetve gyönyörű szállodákat nyit meg, ahol együtt lehet a családjával és a barátaival. Szinte nem is hotelek ezek, hanem szép családi házak vendégszobákkal, ahonnan egyetlen ott lakónak sem akaródzik egyhamar hazamenni. A legújabb gyöngyszem, a Palazzo Margherita sorban az ötödik szállodája, de azok szerint, akik jártak már ott, felülmúlja az eddigieket, a Wall Street Journal is áradozott róla cikkében.

A helyszín a dél-olasz Bernalda, a hely, ahonnan Coppola nagyapja 1904-ben nagy reményekkel kivándorolt Amerikába. A reményeket ha ő nem is, az unoka mindenképpen beváltotta, idősebb korára pedig úgy tűnik, visszatért gyökereihez. 5 évig foglalkozott Coppola a 19. századi bernaldai palota helyreállításával, a legapróbb részletekig felügyelte a munkát. A házat még 1870-ben építette egy olivaolajból meggazdagodott mágnás, Coppola véletlenek sorozata útján jutott hozzá a nagyvállalkozó 84 éves unokájától a csodás palotához. A felújítás saját bevallása szerint is őrült munka volt, de annyira magával ragadta a hely szépsége, hogy semmi sem tudta eltántorítani a befejezéstől. Persze az ötödik hotelénél Coppolának már volt tapasztalata a felújításban, így pontosan tudta, hogy a munka azzal kezdődik, hogy a legjobb embereket kell maga mellé rendelnie. A francia belsőépítészt, Jacques Grange-ot bízta meg a munkával.

A város főterén van a szálló, mégis rejtve a szemek elől

A Belle Époque hangulatát átmentő nagyvonalú hotel egyáltalán nem lett rideg, talán azért, mert Coppola az otthonának érzi. Az egyik lakosztályban például tunéziai stílusú a mennyezet, nagyanyja tiszteletére, aki tunéziai származású volt, fia kérésére design ikonok is vannak a hotelben, lánya, Sofia Coppola pedig saját maga rendezte be szobáját, mely igazi női lakosztály lett. A palota összes fala festett, néhol egészen kockázatosan egyensúlyoz a jó ízlés és az giccs között, de mindenestől jellegzetesen olasz.

A házban 9 vendégszoba van, ezek nagy része a második emeleten található, ahol egy nagy szalon is van, itt rendezi moziestjeit Coppola. Ő választja ki a filmet, meghívja a barátait és a vendégeket, megkínálja őket a saját borával, aztán beszélgetnek. Ez utóbbi már a Cinecitta Bárban zajlik, az épület központi helyiségében, mely Coppola kedvenc helye, itt fogyasztja el a lefekvés előtti italát, és itt szokott reggelizni is. A mozi amúgy is fontos szerepet játszik a lakók életében. Minden szobában van egy Apple tévé, egy válogatással a valaha készült legjobb olasz filmekkel (Coppola saját kezűleg szelektált), de már csak azért is úgy érezhetik a vendégek, mintha egy ’50-es ’60-as években készült film szereplői lennének, mert maga a Bernalda is úgy néz ki, mintha megállt volna ott az idő. Coppola rá is játszik a hangulatra, a földszinti Cinecitta Bár fekete-fehér fotói is a kor nagy olasz színészeit és rendezőit ábrázolják, neorealisták bámulnak a falról zabpehely-kanalazgatás közben, Mastroianni nézi a napszemüvege mögül állhatatosan a hölgyvendégeket.

Az udvart és a kertet, ahol a medence is van, kőfal választja el egymástól

A legjobban az tetszik a Palazzóban, hogy olyan lehet, mintha a szállóvendég Coppola barátja, meghívottja lenne, nem csak egy egyszerű turista. A WSJ beszámolója szerint minden együtt van a tökéletes naphoz: lusta ébredés Sofia szobájában - magas fehér ajtók, hosszú fehér függönyök, hatalmas ágy -, családi reggeli a teraszon vagy a konyhában, másfél óra újságolvasás az ékszerdoboz fürdőben. A nap a medenceparton folytatódik jéghideg Limonata mellett egészen ebédig. Ebéd után szieszta, majd este séta a városban, be lehet ülni egy aperitifre valahová vacsora előtt. Az utca túloldalán ráadásul van egy remek étterem is, a Fifina. Sofia Coppola is imád itt lenni, saját bevallása szerint egész nap csak úszik és sétál az utcákon, beszélget, olvas és persze nagyokat eszik.

Az ételekért Filomena felel, a konyha úrnője. Nyugodt, precíz és katonás rendet tartó asszony, a szálló szíve, ahogy az egy szakácsnőtől elvárható. Csak helyi alapanyagokból főz, a közeli Jón-tenger partjáról hozza a halakat és a kagylókat, a húsok és a szalámik calabriaiak, a zöldségeket pedig a sorrentói piacról szerzi be. Az étkezések a Margherithában külön szeánsznak számítanak. A vendégek nem külön étkeznek, hanem egyetlen hosszú asztalnál ülnek bent, vagy a kerti lugas alatt, esetleg a bár teraszán, ami egyébként az utca felé nyitott. A szálloda a város főterén van, mégis ezen az egy ponton érintekezik csak az utca forgatagával, amúgy rejtve van a bámészkodók elől.

Nem csodálom, hogy ezen a helyen Coppola úgy érzi, hazaérkezett, annak ellenére, hogy csak 22 évesen járt először Bernaldában. Szállodája a családról és a barátokról szól, együtt esznek, isznak, úsznak és beszélgetnek, az érdekes vendégeket pedig hamar befogadják. Természetesen itt tartották Sofia Coppola esküvőjét is, mikor hozzáment a Phonex együttes frontemberéhez, Thomas Marshoz. A esküvő menüjét Filomena készítette, a család rozéját és proseccoját itták, a hangulat a vendégek szerint fantasztikus volt. Pedig Bernalda nem egy flancos hely, nem is túl gazdag település, viszont gyönyörű, nagyon rusztikus és mindenki ismer mindenkit. Este az utcán sétál az egész város, a családok gyerekekkel együtt, a fiatal és az idősebb párok is. Sofia Coppola szerint ez maga a valódi Olaszország.

Via WSJ

Sofia Coppola saját maga rendezte be szobáját