Phenjani látkép, láttérben a 330 méter magas Ryugyong szállóval

Észak-Koreába születni több, mint szívás. A helyzeten persze sokat segít, ha mi magunk is istenként tekintünk Kim Ir Szenre és az, ha betegesen vonzódunk a teherautóról indítható bazinagy rakétákhoz, meg persze az sem rossz, ha nem a 15 dollár körüli átlagfizetésből kell megélnünk havonta. A párt felsővezetését leszámítva azonban Észak-Koreában még így is legfeljebb olyan státuszt lehet elérni, amit a világ jobb nagyvárosainak középosztálya is lekőröz, nem beszélve a mobilitás erőteljes korlátozásáról.

Az utcaképet a minden fantáziát nélkülöző házak és az öreg autók határozzák meg, de a helyi beszámolók szerint az utóbbi években egyre nő az új Mercedesek, BMW-k, Lexusok és Land Roverek száma. Ezekhez a luxuscikkekhez Kínából lehet hozzájutni, hála a nép üzletorientált gondolkodásmódjának és a bő 1400 kilométer hosszú közös határszakasznak, a többiek ugyanis nemigen állnak szóba a világ egyik legszigorúbb és leggyakrabban rakétákkal fenyegetőző országával. Az észak-koreai burzsujok szerencséjére viszont Kínában minden van, csak győzzék megfizetni. A jelek szerint azért ott is akad pénz, hiszen a lapostévék, a digitális fényképezők és az egyéb elektronikai cikkek forgalma csaknem megduplázódott az elmúlt években.

Nem kell közvetlenül kínaiakkal üzletelnie annak, aki luxuscikkeket kíván beszerezni. Egy phenjani kétszintes áruházban ugyanis a francia pezsgőtől és sajtoktól az új-zélandi vajon keresztül a bordeaux-i borokig mindent be lehet szerezni - fizetni azonban itt is dollárban kell, az európai ár többszörösét. A hírek szerint a drága órák és ékszerek, illetve a parfümök is jól mennek Észak-Koreában, különösen a frissen és ki-tudja-miből meggazdagodottak körében.

A korábbi hírek szerint mostanra át kellett volna adni az 1987 óta épülő Rjugjong szállodát, azonban semmilyen fellelhető hír nincs arról, hogy ez valóban bekövetkezett volna. Igaz, már az is nagy előrelépés, hogy a város szinte minden pontjáról látható épület nem egy nagy betontömb, hanem beburkolták üveglapokkal. A befejező építési munkát amúgy az az egyiptomi telekommunikációs cég kapta, amely a monopóliumot is megszerezte a kormánytól az észak-koreai mobilhálózat kiépítésére. A sztorihoz hozzátartozik, hogy jelenleg csak a legfelsőbb pártvezetés juthat mobilhoz, a húsz éve torzóként a város fölé magasodó, 330 méter magas és 105 emeletes épület befejezését pedig már évekkel korábban is elutasították a felkért mérnökök, akik inkább a lebontás és újraépítés mellett voltak, ami elől viszont a vezetés zárkózott el.

Lehet, hogy nem olvasták a reklámszöveget?

A legkönnyebben meggazdagodni amúgy a Coca-Cola forgalmazásból lehetne, azt ugyanis a kapitalizmus ördögének tartják és tűzzel-vassal tiltják. Egy rést mindenesetre sikerült ütni a pajzson: két olasznak ugyanis engedélyezték egy étterem nyitását, ahol a pizzák és a pasták mellett - Olaszországból hozott - Coca-Colát is lehet rendelni.