Lehet, hogy Pekingben minden sarkon lehet Rolexnek látszó tárgyat venni tíz dollárért, de az is biztos, hogy ha valaki eredetit szeretne, akkor bizony mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Jóval mélyebben, mintha Európában tenné ugyanezt, Kínában ugyanis baromi drágák a luxusholmik. Tavaly 35 százalékos volt az ázsiaiak felára ugyanazon termékek esetében, ami rengetegnek hangzik, ami idén az euró nemzetközi gyengélkedése miatt már 50 százalék közelébe került. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy egy komolyabb Louis Vuitton bevásárláshoz már jobban megéri venni egy Peking-Párizs repülőjegyet és szállást foglalni egy hétvégére, mintsem betérni a helyi LV üzletbe.

A kínaiak európai luxusinváziója - jelenleg az európai luxuscikk-vásárlások ötöde köszönhető a kínaiaknak - viszont egy bizonyos mértéken túl a márkáknak sem jó. A tehetős vevőkör ugyanis elpártolhat a helyi üzletektől, pedig ha azokban vásárolnak, azzal nem csak ökológiai lábnyomukat csökkentik, de a márkák profitjához is nagyobb mértékben járulnak hozzá. Kínában ugyanis nem csak az adóterhek miatt drágábbak a luxusholmik, hanem bizony a haszon is nagyobb arrafelé a Gucci pulcsikon.

A gordiuszi csomót elképesztő zsenialitással sikerült átvágniuk: naná, hogy árat emelnek Európában! A Reuters által megkérdezett elemzők öt-tíz százalék körüli drágulásra számítanak, amiket a többség új kollekcióik bemutatásával folyamatosan vezetne be. A tavalyi, több márkának bő 20 százalékos növekedést hozó év után idén mérsékeltebb, 10-11% körüli növekedésre számítanak a szakértők, várakozásaikat azonban könnyen túlteljesíthetik a legjobbak. Az Hermès, az LVMH, a Prada, a Burberry és a PPR-konszern forgalma ugyanis közel 15 százalékot nőtt az első negyedévben, a néhány százalékos áremelés pedig vélhetően a legkevésbé sem fogja eltántorítani a vevőket.