Balra a műgyűjtő, jobbra a mű

Akad, aki csak pózolásból, más ki tudja honnan származó pénzekből, ám mindezzel együtt is kevés nemesebb hobbi létezik a műgyűjtésnél. Az egy-egy értékes festményért, vagy szoborért vagyonokat fizető gyűjtők megjelenése ugyanakkor kiirthatatlanná tette műtárgy-hamisítás iparágát, akik korántsem korlátozzák tevékenységüket az Eiffel-torony környékén pokrócról árult Sikolyokra. A Christie’s londoni aukciójáról jóval bizalomgerjesztőbb festményt venni, mint egy tucat, távolról Guccinak és Louis Vuittonnak látszó táska közül. Bizonyos esetben viszont éppolyan hamis mindkettő, mi több a pénz visszafizetése is hasonlóan flottul megy.

A finoman szólva is kellemetlen eset még 2005-ben történt egy orosz üzletemberrel. A jelenleg 12,4 milliárd dolláros vagyonnal bíró Viktor Vekselberg 1,7 millió fontot - több mint 600 millió forintot - fizetett Borisz Kusztogyijev Odalisque című festményéért, amire a műgyűjtő hobbijának kiteljesítésére létrehozott Avrora Fine Arts nevében licitált sikerrel. Gyanússá először a bal alsó sarokban lévő aláírás miatt vált a festmény, a képen végrehajtott analízisek szerint ugyanis az csak valamikor a késői 1940-es években került oda, miközben Kusztogyijev ’27-ben meghalt. A részletes elemzés során kiderült, hogy olyan festékekkel is készült a kép, melyeket csak a művész halála után találtak fel, vagyis egyértelmű hamisítványról van szó.

A látszólag döntő bizonyítékok ellenére a Chrisite’s nemigen akarta visszafizetni a pénzt, azzal egészen a legfelsőbb bíróság határozatáig várt. A Forbes-lista 64. helyén álló Vekselberg így most visszakapja 1,7 millió fontját, az aukciósháznak pedig ki kell fizetnie az 1,4 millió fontos perköltséget is. El tudjuk képzelni, milyen most a hangulat a Sotheby’s-nél.