Újraértelmezve

Népviselet, termálvíz, és (nem is olyan messze) jó borok. Ez lenne Matyóföld címszavakban. Ennél persze azért jóval több, így néhány napos pihenést mindenképpen megér hazánknak mostanra talán egy picit elfeledett szeglete. Az élet pedig bebizonyította, hogy egy kis hagyományőrzés mindenképpen belefér, ha cserébe kulináris örömök elé nézhetünk, és még az is kiderül, hogy nem kell feltétlenül minden borospohárban "gótikus ablakokban játszó pufók angyalkákat" keresni.

Az UNESCO döntése értelmében a tavaly decembertől a világörökség részét is képező matyó népművészet a legtöbbünknek csupán a nagymama terítőjéről ismert. Ez a hungarikum azonban szerencsére újraértelmezve is tovább él, hiszen szerencsére már megszületett a matyó style, aminek köszönhetően az eredeti matyó rózsák újra értelmezett változatait mutatós divatékszer vagy éppen ruházat formájában ma is bátran lehet viselni. (Ez utóbbi vonalat képviselő Matyódesign tényleg egészen vállalható, saját tervezésű pólót is készítenek, természetesen csak kézzel.)

Ennyire viszont ne rohanjunk előre, és jöjjön egy kis történelemóra. A matyó elnevezés ugyan a XIX. század elején tűnt fel először, kezdetben a Mezőkövesden - Matyóföld fővárosa egyébként alig egy óra autóútra van a fővárostól - és általában a környéken élőket, majd a viseletében és hímzésvilágában egyébként különböző Tard és Szentistván lakóit is matyóknak tartották. A népi hagyomány szerint természetesen sokkal régebbre nyúlik vissza az eredet. A magyar népmesék sorozatba illően állítólag maga Mátyás király áll minden mögött, aki a husziták elleni harcban az őt támogató városnak, Mezew Kewesdnek mezővárosi rangot adott, amiért is az itt élők hálából a fiúgyermekek jelentős részét - természetesen nem az elsőszülöttet, hiszen az az apja nevét örökölte - Mátyásnak nevezték, a Mátyásból pedig Mátyó, majd Matyó lett. A néprajzkutatók szerint persze ez mind nem igaz…

A mezőkövesdi matyó népviselet jellemzője, hogy a nők testhez simuló felsőrészt (litya) viselnek a vállnál megemelt ujjal, derékban elálló fodorral; szoknyájuk hosszú, alja kicsit kiálló, fodros. A kötény (surc) is hosszú, ezt gazdag hímzés díszít. Egészen egyedi a kendő, amelyen hatalmas pompon-szerű díszek emelik egyenesre a fejtartást. A férfiak fehér ingének dísze a rendkívül bő ujj, melyet széles hímzéssel, sok esetben horgolt csipkével is gazdagítanak, de különleges a fejtetőre csapott, magas matyó kalap, amelyet pántlika ékesít.

Ez persze még önmagában kevés lenne a boldogsághoz, de ehhez hozzájött még a már említett matyó minta is, amelynek sűrű, tömött mintái lényegében teljesen kitöltik az adott felületet, az erős színek pedig nagyon feltűnőek. A mintegy 200 éves múltra visszatekintő hímzés igazán a XIX. század végén vált ismerté – mostani formáját is ekkora nyerte el -, a XX. század elején így már egymást érik a különböző rózsáknak, tulipánoknak, és más virágok, amelyek közül a legismertebb a pünkösdi vagy matyó rózsa. A hímzést nem lebecsülve a dícséret persze nem csak a varrókat, hanem a minták előrajzolóit is megilleti. A legismertebb név pedig mind közül Kisjankó Bori (Gáspár Mártonné 1876-1954, született Molnár Borbála), aki még saját emlékházat is kapott a skanzenben.

Ezzel a hosszúra nyúlt bevezetővel pedig már el is értünk az első érdekes programig Mezőkövesden. A Hadas városrész megőrizte a régi, mezővárosi településszerkezetet, a nádtetős házak egy része ugyanis tájházként, alkotóházként látogatható, így nagyon sok mindent megtudhatunk Matyóföldről. A jó az, hogy kifejezetten szórakoztató módon lehet sétálva „tanulni”, így a mézeskalácsos házban akár mi magunk is süthetünk, díszíthetünk kalácsot, de van itt fazekas és bútorfestő, akik élvezetes adomákkal megfűszerezve mutatják be a matyósított mesterségeket.

A kultúrát letudva persze jöhet a pihenés, mivel kis hazánkba - kis túlzással annak köszönhetően, hogy sokáig azt hittük a Kárpát-medence egy óriási olajteknő, így mindenhol fekete aranyat kerestek - minden sarkon feltört már a termálvíz, így itt is van fürdő, egészen pontosan a Zsóry Gyógy- és Strandfürdő. A jó hír, hogy ahány forrás, annyi eltérő összetétel, ennek a víznek a kéntartalma az egyik legmagasabb Magyarországon (sőt, még európai viszonylatban is kiemelkedő), a kénes gyógyvíz pedig a reumás megbetegedések, ízületi gyulladások és kopások, különböző női betegségek enyhítésére, gyógyítására, valamint sérülések, ortopédiai műtétek utókezelésére alkalmas. Vagy egyszerűen csak egy kis kikapcsolódásra.

A (köz)fürdőtől idegenkedő burzsujoknak sem kell azért nélkülözni a gyógyvizet, a Balneo Hotel Zsori Thermal & Wellness ugyanis nem csak szállásként funkciónál jól, de itt a gyógyvíz az épületen belül is rendelkezésre áll, miután a hévizet bevezették a szállodai medencékbe is. A néhány éve épült szálloda esetében további jó pont, hogy a szobák tágasak, és bár fürdő részleg nem túl nagy, de van szabadtéri medence. A wellness egyébként kifejezetten jól felszerelt: van naturista szauna, merülő medencés szauna, gőzkamra, infraszauna, aromakamra, barlangzuhany, jégkamra és sókamra, a Balneo Therapy részlegen pedig masszázsokkal, fürdőkkel és sok más kezeléssel várják a vendégeket.

A betűvetés ellenére ez valóban nem tűnik hosszú programnak - persze önmagában is kitesz jó néhány napot -, de szerencsés fekvésének köszönhetően Mezőkövesd „kirándulásnyi” távolságra van akár a Tisza-tótól, akár Egertől. Ez utóbbi pedig garantált jókedvű programokat ígér. A város talán legpatinásabb pincesora, a 150 pincéből álló Kőlyuk, ahol többek között az XY boráról ismert Demeter Pincészet is található. Egy kellemes borsor végig kóstolása közben itt tudtuk meg a borásztól, hogy nem kell ám minden pohárban „gótikus ablakokban játszó pufók angyalkákat” keresni, ha éppen nem érezzük a narancsot, a földet, a virágot a borban, akkor is nyugodtan élvezhetjük az italt, akár egy könnyű nyári fröccs formájában is. A pincészet iránti hozzáállásunk megalapozása után a szimpátiát pedig csak tetézte, hogy az ő kezdeményezésüknek köszönhető van Pincepiac. Így szombatonként nem csak levendula szörpöt vagy éppen kemencés kenyeret, de kolbászt és sajtot is vehetünk a kézműves termelőktől, esetleg szarvasgombás kaviárt és szarvasgombás vajat. Ez utóbbi pedig még néhány nappal később is kellemes emlékeket garantál... 

Fotó: Matyodesign.hu és mások