Burzsujszempontból a 2008-as év volt az abszolút mélypont, amikor a dollármilliomos amerikaiak száma 15 százalékkal zuhant a korábbi évhez képest. 2009 legelején azonban úgy tűnt, hogy még ennél is komolyabb visszaesés következik: a Lehman Brothers csőd után már semmi sem tűnt lehetetlennek, a tőzsdék év eleji zuhanásának mértéke minden képzeletet felülmúlt, a fejlett világ kormányai pedig egymás után kezdtek mind populistábbá és protekcionistává válni, ami meglehetősen aggasztó jel szokott lenni. A fentebbiek, megspékelve az adóparadicsomok elleni globális hadjárattal és az általános depresszióval, az 1929-es világválság óta nem látott fenyegetést jelentettek a gazdagokra.

A valóság persze aztán egy fokkal mégiscsak elviselhetőbbnek mutatkozott az előzetes félelmeknél. A kormányok milliárdos segélyei és az emelkedő tőzsdei mutatók számos milliárdosnak segítettek visszaszerezni elszenvedett veszteségeiket, sőt, néhányan gazdagabbak lettek, mint eddig bármikor. Szó sincs azonban az aranykor visszajöveteléről: az igazán tehetősek kockázatkerülőbbek lettek, valamivel visszafogottabban költekeznek, ugyanakkor minden eddiginél rafináltabban igyekeznek kibújni az adófizetés alól, miközben rettegnek a népharagtól. A The Wall Street Journal megpróbált jósolni a következő évre, szerintük a következő 5 trend szerint alakul majd a szupergazdagok sorsa 2010-ben:

A dollármilliomosok számának enyhe mértékű növekedése: az előzetesen becsült adatok szerint 2009-ben vagy minimálisan csökkent, esetlen alig kimutathatóan nőtt a milliomosok száma, ám a 2010-es évre már egyértelmű, 3-5%-os növekedést várnak az elemzők. A 2007-es „hárommillió milliomos országa” időszak újbóli eljövetelére azonban még várniuk kell néhány évet az amerikaiaknak.

Nagyobb egyenlőtlenség a gazdagok között: a recesszió leginkább a milliomosok „alsóházát”, az 1-10 millió dolláros vagyonnal rendelkezőket sújtotta keményen, hiszen egy kétmillió dolláros vagyon felének elvesztése már az életmód gyökeres megváltoztatását is magával hozhatja, míg 100 millió dollár harmadának eltűnése valamivel kisebb életstílusbeli változással jár. Sőt, a leggazdagabbak mindeközben nagyobb bátorsággal mertek kockázatot vállalni, így 2009 nagy lehetőségeivel elsősorban ők tudtak élni. A lap szerint nem lesz ez másként 2010-ben sem.

A spekulációval, gyorsan meggazdagodás vége, a lassú vagyonépítés időszakának visszajövetele: az elmúlt évtized villámgyors vagyonszerzéseinek, a spekulációval, kivásárlásokkal, akvizíciókkal mesés összegek összeharácsolásának ideje úgy tűnik, leáldozóban van; újra visszajöhet a viszonylag lassú, sokszor generációkon keresztül átívelő fokozatos, megfontolt vagyonépítés.

A luxus nem megy ki a divatból, de visszafogottabb lesz a költekezés: a hírekben ugyanannyi high-end kütyüről, drágaságával rekordot felállító autóról van szó, mint eddig, ám a szemtelen, magamutogató költekezést egy időre felváltja a tudatos vásárlás, és az értékálló dolgok iránti kereslet. A fair trade minden eddiginél divatosabb jelszó lesz, a gazdagok által vásárolt termékek környezetre gyakorolt hatása pedig ugyancsak mind fontosabb szempont.

Magasabb adók: nemcsak Magyarországra, hanem számos más országra jellemző mindenféle különadó, vagyonadó vagy luxusadó kivetése, illetve az adókulcsok emelése. Na igen, valahol be kell hozni a brutális mértékű állami segélyek költségét, a gazdagokat pedig ilyenkor mindig elő lehet venni.

Megnyugodhatunk tehát: nehéz idők járnak a gazdagokra, de lesz miről írnunk. De vajon a magyar milliárdosokra mennyire lehetnek igazak a WSJ jóslatai?