Mostanra mindenki tisztában van azzal, hogy bár a kínaiak többségének anyagi helyzete továbbra is a templom egeréével konkurál, egyre többen vannak olyanok, akiknek nagyjából végtelen költségkeret áll rendelkezésükre az életükhöz. Mivel az ország nem éppen hiteles és intenzív kommunikációjáról híres, ezért leginkább csak olyan híreket lehet hallani, hogy melyik luxusmárka mivel készül Kínába, kifelé azonban nem sok információ szivárog, pláne nem átfogó jellegű. Ez alól csupán a Hurun kutatóintézet a kivétel, akik az elmúlt 11 év alatt alaposan feltérképezték, milyenek is a Föld túloldalán élő új arisztokraták.

A milyen előtt azonban érdemes tisztázni a mennyi kérdését. A felmérés szerint ugyanis Pekingben, ahol a gazdagok messze túlnyomó többsége lakik, 143 ezer multimilliomos és 8800 milliárdos él, persze yuanban kifejezve (egy yuan 30 forint körül mozog). Ez még akkor is elképesztően magas szám, ha tudjuk, hogy egyedül a fővárosban 17,55 millióan élnek, hiszen ez is azt jelenti, hogy minden 123. ember multimilliomos. Nem sokkal rosszabb a helyzet Sanghajban sem, ahol 18,9 millió lakosra jut 116 ezer multimilliomos és 7 ezer milliárdos. Összehasonlításképpen: a tavalyi 100 leggazdagabb magyar közül az első tucatnak volt 30 milliárd forintnál több vagyona, amivel ha leosztjuk Magyarország lakosságát, kiderül, hogy nálunk minden 835 ezredik ember (yuan)milliárdos, szemben a pekingi 1995-tel.

Ezek után nem csoda, hogy a város üzleteinek forgalmát is jelentősen megdobja a rengeteg gazdag kínai, akik visszafogott becslések szerint legkevesebb 87 millió yuant fektettek ingatlanokba, autókba és más luxuscikkekbe. Egy átlagos új arisztokratának legalább három ingatlanja van, amiből egy mindenképp egy hatalmas, 700 millió forintos nagyságrendű ház, egy luxuslakás a belvárosban és egy vidéki nyaraló, természetesen felkapott helyen. A pekingi gazdagok bő 80 százalékának kettő és öt között mozog saját járműparkja, melyek között szinte kötelező jelleggel helyet kap egy Mercedes. 48 százalékuknak van 3-10 drága órája, legkedvesebb luxusmárkájuk pedig a Cartier. A tárgyak mellett azonban a finomságokat sem hanyagolhatják el: meglepő adat, hogy sokan évi másfél millió forintnak megfelelő összeget költenek zongoraleckére, a képzőművészet iránti érdeklődésüket pedig jól ismerhetjük az aukciókról.

Van még valakinek kérdése arról, miért orientálódnak kelet felé az európai és amerikai luxusmárkák?