Ha ritka műtárgyakat fedeznek fel az aukciós házak, akkor általában teljesen megőrülnek, a gyűjtők pedig izgatottságukban már a csekk-könyvüket gyűrögetik. És vajon mi lehet ritkább a 20. század művészetéből, mint 9 szobor a világ legzártabb és legszürreálisabb diktatúrájából, Észak-Koreából? Márpedig az északi Koreai Központi Hírügynökség szerint olyan Kim Ir Szent ábrázoló szobrokat talált egy nemzetközi aukciósház, „(...)amik a Japán-ellenes fegyveres harcra emlékeztetnek. Nagy hódolat illeti Kim Ir Szent, mint a nemzeti felszabadítási harc központi alakját, a legyőzhetetlen és vasakaratú parancsnokot, aki az óriási ellenséges sereget az orránál fogva vezette.” Nem semmi leírás, szinte kedvem lett venni egy monumentális, szigorúan néző Kim Ir Szen szobrot a kertbe, a szomszéd még úgysem látott ilyet.

Csak azt nem értem, hogy mégis mit jelentsen az, hogy találtak 9 új szobrot? Csak Phenjanban minden téren van egy, és ha egy-egy turista lefényképezi valamelyiket, a mellé adott kísérőnek kötelessége ellenőrizni a fotót, hogy vajon a szobor egésze benne van-e, vagy csak egy részlete. Ez utóbbit ki kell törölni a gépből, mert sértés az 1994-ben elhunyt nagyvezérrel szemben. Még az újságot sem lehet nyilvános helyen keresztbe hajtani, ha Kim Ir Szen van a címlapján (és ez elég gyakran előfordul), nehogy kettéhajtsa az olvasó a szeretett parancsnok portréját. Szerintem arról van szó, hogy még az elvtársak is rohadtul unják már Kim Ir Szent. Nagy teher lehet vele feküdni és kelni, és csak szeretnének pár szobrot jó áron elpasszolni, hiszen a pénz nem jönne rosszul a katasztrofális helyzetben lévő gazdaságnak. Egyelőre nem tudni mekkorák a szobrok, és azt sem, hogy melyik aukciósház révén törnek majd be a nemzetközi műkincspiacra és mennyiért, de nagy szenzáció a puszta tény is, hogy eladók lesznek ezek a műtárgyak. Ha lesz áruk, természetesen azonnal megírjuk, hiszen Kim Ir Szent birtokolni van olyan menő, mint mondjuk egy Damien Hirst-öt.