A magyar felvágós népség, pláne ha autóvásárlásról van szó. Neki a méret a lényeg, semmi más, ennek köszönhető, hogy nagy, de alulmotorizált és fapad-közeli autókkal van tele a közút-hálózat. A nagy autóhoz ugyanakkor nagy, legalábbis nagyobb presztízs társul, mint a kisebbhez, a szomszéd, a barátok és a kollégák elismerését pedig ki kell vívni.

Ha pedig már egy kicsit jobban megy a szekér, akkor rögtön képbe kerülnek a német prémiummárkák. Ezek megvásárlásához a többség rendesen eladósodik, ami egészen addig nem is gond, ameddig az életük az optimista forgatókönyv szerint alakul. A többség itt már rendesen pipálgatja a tételeket az extralistán és az is elvárt, hogy az adott prémiummodell derekasan meginduljon, ha odalépnek neki. De mi a helyzet azokkal a magyarokkal, akiknek egy vérbeli, keményvonalas luxusautóra is futja? Eláruljuk: nem sok közük van a többiekhez.

A Porsche - azon belül is a 911-es - az az autó, amit egyszer az életben minden valamirevaló autóbolondnak vezetnie kell. Mi már Bernie-vel túl vagyunk porschés szüzességünk elvesztésén, mi több, ketten együtt már vagy egy tucat 911-est, Boxstert, Caymant, Panamerát és Cayenne-t vezettünk. Utóbbit leszámítva mindért már önmagában is megéri gazdagnak lenni: képzeljék el azt a tökéletes sportautót, amiben gondolkodás nélkül bármikor és bármilyen körülmények között levezetnének ezer kilométert úgy, hogy az út végén úgy szállnak ki belőle, mintha áttaxiztak volna Pestről Budára. Ó, nem, mégsem: a porschés esetben ugyanis fülig érne a szájuk.

Nos, erre a vigyorra egyre több honfitársunknak van oka. A tavalyi válságévben ugyanis három számjegyű eladást produkált a hazai Porsche, idén pedig újabb rekordévre számítanak. Az apróbetűs részben két dolgot jegyeznénk meg: a tavalyi év az ötajtós Panamera bevezetése dobta meg, amit több hazánkfia ténylegesen látatlanban rendelt meg. Hasonló történt idén a Cayenne második generációjának bemutatóján is: amint felkerültek az első hivatalos képek a Porsche weboldalára, már több vásárló ment is a szalonba összekonfiguráltatni magának legfrissebb álomautóját. Az idei várható rekordban tehát igen-igen jelentős szerepe lesz a Cayenne-nek, aminek eladásait az ortodox vélemények szerint le is vonhatjuk “az igazi Porschékéből”. Ezzel annak fényében egyet is tudunk érteni, hogy itthon a többséget dízelmotorral adják el, ami még ha nem is feltétlenül rossz, de mindenképpen szentségtörő választás, akkor már sokkal inkább a hibrid.

Zömében sportautókról lévén szó meglepő lehet, de a magyar Porsche vásárló messze nem ragaszkodik a próbakörhöz, mielőtt elkölt 30-40 millió forintot álmai 911-esére. Ő tudja, hogy ez egy kiváló autó, olvasott róla számos tesztet, látta a Top Gear-ben és vezette egy barátjáét, neki ennyi információ tökéletesen elég a döntéshez. Ebből fakadóan az olyan különleges rendezvények sem hozzák őket lázba, ahol limitált szériákat lehet vezetni - persze ha valaki évi sokezer kilométert Porschézik, akkor ez a viselkedés egy fokkal érthetőbbé válik.

Részletfizetés? Ugyan, kérem! A vásárlók 90-95 százaléka egy összegben átutalja - esetleg néhány aktatáskában átadja - a vételárat, amiből amúgy legendásan keveset lehet alkudni. Ha nagyon próbálkozunk, akkor is legfeljebb 3-5 százalékot tornászhatunk le egy jól felszerelt 911-es árából, ami persze még így is milliós összeg, de ki akarna Olcsójánost játszani egy Porsche vásárlásnál?

A magyar Porsche tulajdonosokról számos legendás történet kering, a legfrissebb és talán legmegdöbbentőbb azonban “a grófnő esete a 911-essel” munkacímű darab. A (több helyről megerősített) legenda szerint történt ugyanis, hogy egy középkorú, meglehetősen arisztokratikus kiállású hölgy jelent meg egy porschés rendezvényen, mint kiemelt ügyfél. Kis tudakolózás után kiderült, hogy a wannabe-grófnőnek van már egy egyáltalán nem koros 911-ese, amit azonban mindenáron le akar cserélni. Az okra nem sokkal később fény is derült: a grófnőnek ugyanis nyomta a fenekét a ülés, ezért adta el 911-esét és vett egy újat - másik ülésel.