Amit eddig sejtettünk, most bizonyossá vált: egy bizonyos vagyoni szint felett egyáltalán nem az alapján költesz luxusholmikra, hogyan alakul vállalatod részvény-árfolyama, hanem azon az alapon, hogy divat-e. Amikor pedig arról szólnak a hírek, hogy a leépítések miatt emberek tízezrei kerülnek utcára, ráadásul ennek van némi köze a Wall Street tevékenységéhez, akkor még a szociálisan kevésbé érzékenyek is úgy gondolják, nem most kéne villantani egyet új kabrió Rolls-Royce-ukkal. Ennek a trendnek maguk a luxusgyártók örültek a legkevésbé, főleg miután 2009-ben kerek nyolc százalékkal esett vissza forgalmuk. Van azonban fény az alagút végén: az utóbbi hónapokban ugyanis egyre másra a válság végéről szólnak a hírek, ennek tanulságát pedig a gazdagok is leszűrték.

A luxusköltekezés látszólag így ismét szabad utat kapott, ennek megfelelően idénre már négy százalékos növekedést vizionál a Bain & Company. Ezzel 158 milliárd euróra nőne a luxuscikkek világpiaca, ami az egyes márkák tulajdonosait is boldoggá tenné. Az idei első negyedévben például 17 százalékkal nőtt a Tiffany forgalma, de az LVMH csoport is élénkülő keresetről számolt be, köszönhetően nagyrészt az ázsiai országok kiegészítő-fetisizmusának.

Az amerikai felsőosztály költekezése már most közel áll a válság előtti szinthez. Az évi 250 ezer dollárnál (havi 4,6 millió forintnál) többet keresők - akik a lakosság 2 százalékát teszik ki - 22,6 százalékkal költöttek többet az elmúlt negyedévben, mint az azt megelőzőben. Ez nem azt jelenti, hogy ennyivel több jövedelemre tett szert ilyen rövid idő alatt, hanem pontosan azt jelzi, a gazdagoknak elegük volt a szolidaritásból és szeretnék végre kényeztetni és jutalmazni magukat. Az ennél egy fokkal kevésbé jómódúak azonban egyelőre visszafogják magukat, nekik ugyanis még nincs akkora vagyonuk, hogy gondolkodás nélkül felvásárolhassák a Gucci kollekciót. Óvatos duhajként így csupán 1,9 százalékkal növelték kiadásaikat azok az amerikaiak, akik évi 100-250 ezer dollár (havi 1,8-4,6 millió forint) közötti jövedelemből gazdálkodhatnak. A látszattal ellentétben ez a szupergazdagoknál is fontosabb csoport a luxusmárkáknak, mivel ebbe közel 23 millió ember tartozik csak az Egyesült Államokban. Ez olyan, mintha bő két magyarországnyi ember egyensúlyozna azon a határon, hogy megengedhet-e magának egy rulettkerekes Louis Vuitton bőröndöt, vagy inkább nem.

A luxusmárkák első számú vásárlóközönsége amúgy a közhiedelemmel ellentétben nem az apuci és/vagy a gazdag idős szerető pénzét szóró huszonéves korosztályból kerül ki. A felmérések szerint az emberek 35 és 55 éves koruk között költenek legtöbbet presztízsholmikra, korábban a többségnek még nincs ehhez elég pénze, később pedig érdektelenné válnak, legalábbis kikerülnek a preferenciából.