A Lufthansa 526 személyes Airbus A380-as repülőgépén 999 euróba, azaz kb. 290 ezer forintba került az Alpok feletti másfél órás sétarepülés, már ha első osztályon kívánta ezt valaki megtenni. Ostobán azt gondoltuk, hogy ezt csak egy vérbeli burzsuj perkálja ki, hogy elvigye a gyereket, ő meg addig bámulja a stewardessek fenekét, de egy francokat. Az egyik repülőgép-buzi utas például egy Volkswagen-gyárban dolgozik munkásként, és azt mondta, hogy élete álma valósult meg azzal, hogy kipróbálhatta az ággyá alakítható masszázsfotelt, és végre több kilométer magasban használhatott egy rozsdamentes acél piszoárt. (Ilyenkor még boldogabbak vagyunk, hogy milyen munkánk van, mi ezért még pénzt is kapunk.) Persze azért egy kicsit megértjük: ilyen csendes, vibrációmentes gépben még sosem ültünk, szinte még azt sem lehetett érezni, hogy felszáll. Ha nem lett volna 3 kamera szerelve a gépre (az aljára, az orrára é a farok tetejére), amiken követhettük privát kis lcd-képernyőnkön a felszállást, fel sem tűnt volna, hogy már repülünk. Ez utóbbi kétségkívül az Airbus legmókásabb pontja: mikor az aljára szerelt kamerán keresztül néztük Salzburgot, úgy éreztük magunkat, mint egy világháborús bombázóban, már csak egy fasza kis célpont hiányzott, mondjuk egy traktorgyár, vagy a gaz Gestapo fészke. Igaz, Hitler nyaralója csak egy köpésnyire volt, Bertechsgadenben.

Érdekes gép amúgy ez az A380-as hiszen egyfelől rengeteget lehet vele spórolni (csak 3,3 liter kerozint fogyaszt utasonként 100 kilométeren), ugyanakkor kevés ilyen pazarlóan pompázatos első osztály van a világon. Gombnyomásra kis fal húzható minden fotel köré, a szék pedig elektromos motorokkal egy pillanat alatt egy 80 centi széles, és 207 centi hosszú ággyá alakítható. Ekkor mindenki, aki hajlandó kifizetni a kb. 5000-6000 eurós árat Pekingbe, egyedül maradhat mindenttudó kis lcd tv-jével, ami érintésre rengeteg filmet és zenét tud lejátszani, de a rendszerben angolszótár, és könyvek is vannak, ha valaki esetleg ilyesmire vetemedne. A kis lufthansás piperecsomagot a Porsche Design tervezte, a pizsama Van Laack, a tényleg pazar budiban pedig még szófa is van, nemhogy piszoár.

A kedvencem mégis az első osztályon felszolgált kaja. Nincs itt forgácsízű miniszendvics, és nem is kell tetriszezni a műanyag evőeszközökkel, mint az economy osztályon, de nem ám. Michelin-csillagos séfek állítják össze a menüt, például Paul Bocuse, a legenda, a borokat pedig Markus Del Monago választja ki. Van itt azonban egy extra kis szolgáltatás, utolsónak hagyva, szinte apróbetűvel: „surprising moments”. Példaként whiskey-kóstolást, beluga kaviárt, ajándék fagyit, Oktoberfest specialitásokat, forralt bort és a kapitány vacsoráját említik (szegény, eleszik előle a kajáját), de a „more” az, ami engem igazán izgat. Persze lehet, hogy ez már a masszázsblogra tartozna.

A München névre keresztelt gép egyébként a Lufthansa második A380-asa, és Pekingbe fog járni, hamarosan pedig érkezik a harmadik, ami Johannesburgba. Az első gép kapta meg Tokiót, az, amelyik úgy mutatkozott be, hogy a német válogatottat vitte a dél-afrikai vébére. New Yorkba nagyon egyszerű okok miatt nem jár 380-as: az üzletemberek szeretik, ha egy nap 8-10 járat közül választhatnak, így oda inkább kisebb gépeket indítanak, sűrűbben. A Lufthansának egyébként 15 gépe lesz 2015-ig, amivel sehol sincsenek mondjuk az Emirates légitársasághoz képest, akik már 90 darabot rendeltek. Igaz persze, hogy a ravasz németek szeretik kifizetni a gépeiket, ők már csak ilyen konzervatív népség: a brutális árú 380-asok árának 80 százalékát leperkálják, és csak a többit fizetik részletekben, az Emirates szerintük a lízingcégek martaléka lesz majd. Ilyen önrésszel persze nem csoda, hogy eddig 5 milliárd eurójukba (kb. 1450 milliárd Ft) fájt az egész A380-as projekt, mindenestül. Csak egy abszolút hülye, dillettáns összehasonlítás: épp ennyi most a Burberry márka piaci értéke részvényei árfolyama alapján, és ennyi volt a Magyar Suzuki és az Audi Hungária teljes 2009-es árbevétele együtt. Szép.