Mi történt 1982-ben? Semmi extra. Ronald Reagan - akit Henry Kissinger minden idők legbutább amerikai elnökének titulál – második éve vezeti az Egyesült Államokat, a Time magazin címlapján pedig a számítógép az év embere. A gazdaságtörténet eddig nem foglalkozott sokat ’82-vel, de lehet, hogy hamarosan mérföldkőnek fogják tartani ezt az átkozott (?), legeslegrosszabb (?) évet. Ekkortól nőtt meg ugyanis drámaian a legvagyonosabb 1 százalék – vagyis a szuperburzsujok – hatalma az egész amerikai gazdaságon belül. Ekkoriban kezdte lebontani a FED a pénzügyi szabályozókat, és  - kissé marxosan fogalmazva - ekkortól szabadultak el a spekulánsok, hogy aztán az évtized közepére kitermelődjenek a Gordon Gekko-epigonok.

Nagyon beszédes táblázatba futottam bele az angol nyelvű gazdasági portálokon, ami jól mutatja, hogy míg 1980-ban a felső 1 százalék részaránya csupán 8 százalék volt a teljes GDP-n belül, addig 2008-ra már felkúszott 17 százalékra, ami nagyon durva emelkedést jelent. A tendencia kiegészül még azzal, hogy ugyanakkor sokkal kevésbé stabil a leggazdagabb réteg jövedelme, mint korábban, vagy akár az alattuk lévő rétegeké. A tanulmány (laza kis délutáni olvasmány) szerzői, Jonathan A. Parker és Annette Vissing-Jorgensen közgazdászok szerint mindez a technológiai fejlődésnek köszönhető: „az adott területen jártas emberek a infokommunikációs technológia fejlődésével sokkal több tőkét és dolgozót tudtak kezelni és irányítani.” Na persze. Vagy a szabályozók lazításával inkább több lett a hitel és egyre népszerűbbek lettek az alternatív pénzügyi termékek. 1982 az az év, ami áttételesen a mostani válság kialakulásához vezetett, és ami érdekes módon a milliárdosok vagyonának drasztikus emelkedésével járt együtt. Csak összehasonlításképpen: Magyarország akkoriban kezdte el felvenni azokat a hiteleket Fekete János vezényletével, amik megágyaztak a mostani adósságválságnak. 1982-ben nem volt jó a bolygók együttállása, az biztos.