Feltéve persze, ha burzsujok vagytok. A The Boston Consulting Group (BCG) egy nagyon érdekes kutatást tett közzé, amiben öt különböző fajtába osztja a luxusmárkák vevőit 2010-es költekezési szokásaik szerint. A BCG az Egyesült Államokat, Japánt, Európát, illetve India kivételével a BRIC országokat (Brazília, Oroszország, Kína) vizsgálta tanulmányában, majd megállapította, hogy az első három réteg többet spórol, jobban keresi a kedvezményeket és egyre többet keresi a korábban alulértékelt márkákat. Az old money és a kőgazdag milliárdosok viszont továbbra is annyit költenek, mint eddig, sőt. A BCG azt is megállapította, hogy a válság miatt változhat majd a közeljövőben a luxus fogalma, és újra fontos lesz majd a tartósság, az, hogy egy bonyolult és drága szerkezet, mint például egy Rolls-Royce, egy életre szóljon. Éljen.

A feltörekvők

Azok tartoznak ide, akik évi 85 ezer dollárnál többet keresnek (a BRIC országokban és Kelet-Közép Európában 29 ezer dollár a határ), és megengedhetnek maguknak egy pár luxuscikket karácsonyra. (Átlagosan amúgy 400 eurót, azaz úgy 110 ezer forintot költenek luxuscikkekre évente.) A BCG által vizsgált piacokon összesen 115 millió ilyen háztartás van, együtt az összes luxusköltés harmada származik tőlük.

A felső-középosztály

Ők már legalább 170 ezer dollárt keresnek évente (55 ezret a fejlődő országokban). 25 millió háztartás tartozik ide, és a luxuskiadások negyede fűződik hozzájuk. Ők költik a legtöbb pénzt márkás kozmetikumokra és illatszerekre, és nagyon szeretnek finom bőrárut tenni a fa alá.

Az újgazdagok (new money)

Itt most kivételesen nem kapott pejoratív értelmet a szó, a kutatásban mindössze azt jelzi, hogy ők azok, akik csak nemrég lettek burzsujok. Legalább 1 millió dolláros (bő 200 millió forint) likvid vagyonuk van. Mivel Magyarországon szinte csak újgazdagok vannak (igen, aki a rendszerváltás környékén gazdagodott meg, az is még éppen a new money-hoz tartozik), így véletleül egészen pontos számunk van arról, hogy hányan is vannak. A Merrill Lynch/Capgemini felmérése szerint 9700 háztartás tartozik ide, ők tehát a hazai „felső tízezer”, persze csak anyagi értelemben. A legszívesebben divatra és ruhákra költenek, természetesen a legfelkapottabb márkákra. Ők tartják el az Andrássy úti luxusüzleteket - kicsit nyugatabbra a feltörekvő divattervezőket is -, imádják a Louis Vuitton-t, a Guccit és társaikat, feleségüket/szeretőjüket pedig szívesen lepik meg mondjuk egy Chopard ékszerrel karácsonyra. Összesen 6 millió ilyen háztartás létezik a vizsgált piacokon, és évente mintegy 90 milliárd dollárt költenek luxuscikkekre.

Az arisztokraták és örökösök (old money)

Mivel egy arisztokrata gazdagságban nőtt fel, ezért egyáltalán nem érez ellenállhatatlan késztetést, hogy eszetlenül szórja a pénzt. Amire az újgazdagok annyira vágynak, neki az már gyerekként megvolt. Azokban a családokban, ahol valami csoda folytán már több generációt túlélt a vagyon, és az utódok nem vertek még seggére a családi ezüstnek, amúgy is jobban takarékoskodnak. Sőt, sok esetben kifejezetten puritán módon élnek. Az összes luxusköltés 7 százaléka származik tőlük, és egymillió ilyen háztartás van a vizsgált országokban, a legtöbb Európában.

A kőgazdagok

A luxusmárkák kedvencei, nekik bármilyen drága dolgot el lehet adni, csak passzoljon életstílusukhoz és igényeikhez. Kerülik a túlzott hivalkodást, mégis simán vesznek Ferrarit a gyerekeknek, esetleg jachtot a papának. Hatszázezer ilyen háztartás van a világon, a márkákra pedig sohasem tekintenének úgy, mint elit státuszuk megerősítőire. Egyszerűen nincs rá szükségük. Az összes luxusköltés 5 százalékát teszik ki.

Én már csak az oligarchákat és a kiskirályokat hiányoltam a listáról, azokat, akik pont a státusz miatt vesznek méregdrága cuccokat. Még ha kissé homályos is az, hogy pontosan milyen státuszról is van szó. Kedves Boston Consulting Group, legközelebb őket is tegyétek bele a tanulmányba, szívesen megnézném, hogy a költekezés hány százaléka fűződik hozzájuk.