Ott a zakóm. A háttérben Szőke Gábor Miklós trónja, döbbenetes látvány.

Szerettem volna egy olyan zakót, amit a méretemre szabnak. Olyat, amiben pont annyi extravagancia van, amitől mindenkinek tetszik, de megjelenhetek benne akár valamelyik minisztériumban is. Egyszerű, de menő fekete zakót akartam, olyat, ami hibátlanul áll rajtam. Mivel ez a Burzsuj blog, adja magát a kézenfekvő megoldás, hogy irány Budapest nevezetes angol úri szabója, Simon Skottowe, hiszen jó pár itt élő külföldi üzletember, és magyar felsővezető körében nem is nagyon jöhet szóba más. Skottowe tényleg jó, csakhogy most nem az angol feltűnésmentes, makulátlan eleganciára vágytam, hanem egy kicsit fiatalosabb, karcosabb, frissebb, bizonyos értelemben egyszerűbb darabra. Nem felügyelőbizottsági üléseken szerettem volna benne parádézni, olyat szerettem volna, alkalmi viseletnek is jó, és a kávézó is teraszán menő. Tök véletlenül jött szembe a megoldás.

Felkísértem a barátnőmet Szegedi Katához egy ruháért, és Benus Dani (együtt nyitottak Katával showroomot) éppen egy fiatal bizniszmenre, egy ifjú titánra igazította frissen elkészült öltönyét. Egy perc múlva már az én méreteimet vették le, pár nap múlva pedig már mehettem is a zakómért. Baromi jól néz ki. Azóta már van tőle egy másik, egy sportosabb is, ha valaki járt a múlt hét végén a Műcsarnokban a Lakástrend keretében megrendezett Abodi Dóra/Mojzes Dóra/Szegedi Kata/Benus Dani divatbemutatón, láthatta is (a fotókon). Árban nyilvánvalóan jóval az Andrássy úti konfekció és Skottowe alatt van, hiszen a kiváló anyagból készült, néhány részletében bőrrel feldobott kockás zakót például 55 ezer forintért adja Dani. De ez most nem az ár miatt burzsuj, hanem attól, hogy rettentő jó érzés úgy vásárolni, hogy egy showroomban elbeszélgetsz a készítővel egy kávé mellett, közben pedig kiválasztod az anyagot, a színt, a gombok helyét, és a ruha minden apró részletét.

Sőt, más szempontból is jó érzés volt nála vásárolni. Van ugyanis az a betegségünk itt Magyarországon, hogy miközben istenítjük a nemzetközi luxusmárkákat, a tehetséges hazai designereket valahogy nem akarjuk észrevenni. Akárhány divattervezővel beszéltem az utóbbi időben, mind arról panaszkodik, hogy senki sem mer feljönni a showroomjukba, mert a vásárlók iszonyú drágának és hordhatatlanul extrémeknek gondolják a ruháikat. Most saját magam tapasztaltam meg, hogy ez bizony baromira nem így van. Igaz, a lányoknak kicsit könnyebb, férfiakra viszont kevesebb magyar designer tervez ruhát. Persze azért vannak: Bak Kyra, Lakatos Sándor, USE, Konsánszky Dóra...de róluk majd egy másik posztban. Tegyetek velük próbát ti is, csak ajánlani tudom.

Fotók: Fernando Freitas (felső kép) és Rácz Zoltán - modellonline.hu