A luxus Ázsiába megy, ez most már minden tekintetben igaz. Eddig az egyes márkák csupán üzletekkel jelentek meg egyre nagyobb számban a régióban, most viszont már nem csak a vásárlók, de a befektetők pénzére is hajtanak. Egészen pontosan megint minden Kínáról szól. A McKinsey tanácsadó cég szerint 2015-re a luxusmárkák forgalma elérheti globálisan a 27 milliárd dollárt, melynek 20 százaléka származhat majd az ázsiai országból.

 

E hét csütörtökön zárult a Prada, az olasz luxus cég nyilvános tőzsdei részvénykibocsátása. (A cég 95 százaléka eddig családi tulajdonban volt.) A ruhák, táskák, cipők és egyéb kiegészítők után mostantól tulajdonos is lehet bárki, de ha eddig lemaradt, akkor sincs baj, hiszen június 24-től a Hongkong-i tőzsdén Prada részvényeket is vásárolhatunk.  A cég nem az első a nagy európai luxusmárkák közül, mely a hongkongi tőzsdére lép, de ő lesz az első olasz, amelynek részvényeivel ott kereskednek. (A külföldi cégeknek egyébként nincs lehetőségük a sanghaji tőzsdei bevezetésre, így a kínai befektetőket csak így érhetik el.)

Az IPO kiváló marketingfogás is a hatékony tőkeszerzés mellett. Az ázsiai vásárlók ugyanis a legmárkatudatosabbak a világon, így ha egyszer sikerült őket „megfogni”, akkor valóban dől a pénz. A kibocsátásból befolyó összeget természetesen a legdinamikusabban fejlődő távol-keleti piacon, Kínában fordítaná további terjeszkedésre a vállalat, mely továbbra is a leggyorsabban növekvő piaca a luxusmárkáknak.

 

 

Az biztos, hogy Pradát birtokolni jó dolog, de vajon tulajdonosnak lenni is az? Na, ez már kérdéses. A Buda-Cash Brókerház elemzése szerint ugyan a cég nettó eredménye tavaly több mint duplájára, 250 millió euróra ugrott, amelyben jelentős szerepet játszott az ázsiai-csendes óceániai régióban bekövetkezett 63 százalékos bevételnövekedés, de a leendő befektetőknek csupán a kibocsátási ársáv (39,5 - 45,25 hongkongi dollár) alján sikerült értékesítenie a 16,5 százalékot jelentő csomagot. A részesedésért persze így is 2,14 milliárd amerikai dollárt kaptak, ami alapján azért mégis egy 13 milliárd dollárt érő cégről van szó.

 

De. Az eladási ár az idei eredménybecsléssel számolva 23-as P/E-t jelent, ezzel szemben az LVHM esetében ez a mutató 18, a Burberry hasonló értéke pedig 22. A kisbefektetők részéről ráadásul igen lanyha volt az érdeklődés, a kibocsátás sikere az intézményi befektetők érdeklődésének volt köszönhető, ők vitték el ugyanis a felkínált mennyiség 95 százalékát. Ez persze jó hír is lehet, hiszen ők azért hosszabb távon gondolkodnak.

A Buda-Cash elemzője azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy az elmúlt egy hónapban több európai vállalat is próbálkozott itt részvénykibocsátással, ezek a sok esetben túljegyzéssel zárult kibocsátások a várakozásokkal ellentétben az új részvényesek számára - legalábbis egyelőre - gyenge tőzsdei debütálást hoztak. A néhány napja bemutatkozott Samsonite például alacsonyabban forog a kibocsátási árnál.