Vova, apja színházában. Tiszta Egy vezér gyermekkora, nemde? (Moszkva, 2010)

Külön történetet, sőt, regényt megérne, hogy milyen volt az 1990-es évek elején-közepén gyerekkorom nyarait a Normafa tetején, a Panoráma szállóban töltenem a magyar rendszerváltás tiszavirág életű győztesei, és volt disszidensek között (legutóbb úgy láttam, hogy a szálló most valamelyik afrikai ország konzulátusa, ha még így van, tudjuk kié a ház). Akkor még nem sokat értettem a felnőttek világából, nem is rájuk koncentráltam, hanem a korombeliekre. Volt ott egy lány, a dúsgazdag szülei által agyonkényeztetett, tejfelszőke, ragyogó fehér fogsorú, nádszál Klaudia, aki már 12 évesen olyan volt, mint egy kis felnőtt. Naponta háromszor váltotta a fürdőruháját, este magas sarkú cipőt húzott, és ő volt az egyetlen kiscsaj a medence körül, akit nem lehetett játékból belökni a medencébe, mert harapott. Minden srác odavolt érte. Fogalmam sincs mi van ma vele, de ő jutott eszembe Anna Skladmann fotóit nézegetve.

A The New Yorkerben jelent meg a német fotós zseniális sorozata, a fotók pedig rettenetesen, orbitálisan gazdag oroszok gyerekeit ábrázolják. Elképesztő fotók, nagyon sokatmondók, az első képen látható Vova, vagy a teraszon pózoló Vadim például Sarte: Egy vezér gyermekkorának hősére, Lucienre emlékeztet. A lapban Anna elmesél egy jellemző anekdotát: „Amikor jöttem Evát fotózni, két dadájával volt otthon, az egyik angol volt, a másik orosz. Mindent előre eltervezett. Kiválasztotta az élére vasalt ruháját, a hozzá illő harisnyát és cipőt. Úgy éreztem, mintha Eva bérelt volna fel engem a fotózásra és nem fordítva. Tapasztalt volt és jól informált, gondosan megmutatta nekem a szobákat, ahol fotózhatom őt. Megállt egy kanapé szélén, a kedvenc festménye előtt, és a szülei könyvtárszobájában pózolt. A fotózás végén aztán teljesen kimerülten lerogyott a kanapéra. Ekkor készült az egyetlen fotó, amit használni tudtam.”

Azon gondolkodtam, meg tudnék-e szervezni egy ilyen fotózást itthon, Magyarországon. Szinte kizárt. Az oroszok exhibicionistábbak, a magyar milliárdosok ennél sokkal-sokkal zárkózottabbak, ráadásul nem is ennyire érdekesek. Azért nem lenne rossz projekt, egyszer talán megcsináljuk.

Fotók: Anna Skladmann, The New Yorker

A cikkben említett Eva, a tudatos kiskirálylány (Moszkva, 2010)

Etya, a hálószobájában (Moszkva, 2009)

 

Natasa a gardróbban (Moszkva, 2009)




Ilona és Ella az evezős csónakban (Moszkva, 2009)



Vadim, az egész rothadó város ura, tetőteraszán (Moszkva, 2009)

Arina a garázsában. A szövegben említett Klaudia kiköpött így nézett ki (Moszkva, 2009)



Alisja anyja szőrmeüzletében (Moszkva, 2009)

Jacobot az életre nevelik (Moszkva, 2009)