42 négyzetméternyi trópusi lagúna a befagyott montreáli tengeren.

Nagyon nem mindegy hol lazít az ember, ha már egyszer rászán pár órát. Jó ülni egy masszázsmedencében, de még jobb, ha az ablakon át egy metropolisz fényei látszanak, és az algapakolás is határozottan jobban esik egy hajó teakfa fedélzetén, mint valami ablaktalan csempézett helyiségben. Ha valamikor Montreálban járok majd, és szaunázni akarok, muszáj lesz felkeresnem a Bota Botát, az úszó wellnessközpontot a város régi kikötőjében. Ezt ugyanis egy 57 éves rozzant komphajóból/ban alakították ki.

A munkát a Sid Lee Architecture csapatra bízták a beruházók, és igen jól tették. A tervezők ugyanis olyan jól vegyítették az indusztriális lepukkantságot a szibarita burzsujkodással, hogy tényleg le a kalappal. Egészen fantasztikus érzés lehet a félig rozsdás teknő fedélzetén egy lagúnaszerű türkiz vizű medencébe csobbanni, a szaunából a 80-100 éves lepukkant kikötői és gyárépületekben gyönyörködni, a masszázs közben hallgatni a tengerjáró hajók kürtjelzéseit.

A hajó az ’50-es, ’60-as években a quebeci Sorel és Berthier között közlekedett, ma viszont már egyetlen tengeri mérföldet sem tesz meg, mivel a motorokat kidobták, a gépházból alakították ki az öltözőket. Ma minden a pihenésért van, szinte az összes elképzelhető wellness-kezelés kipróbálható az emeletes kompon, sőt, a fedélzeti medencénél még koktélbár is van.

A rozsdás külső luxus belsőt rejt