Jeanneret szófa, Noguchi dohányzóasztal, Mark Leckey szobor (balra fent) a Jil Sander főtervezőjének modernista házában

Egy páran kiakadtatok, mikor Valentino New-York-i lakásáról írtam, mondván túlzsúfolt múzeum, élhetetlen, eklektikus kultúrkatyvasz. Érdemes pedig abból az aspektusból is megnézni azt az enteriőrt, hogy Valentino egy emberöltő alatt gyakorlatilag megalkotta saját egyéniségéhez passzoló egyedi stílusát, mely a maga nemében tökéletesen koherens és érthető. Egy hibátlan francia vidéki/art deco/neobarokk enteriőrt bármelyik jobb tervező kisujjból ki tud alakítani, hiszen ezek szabályainak letisztulásához évtizedek álltak rendelkezésre. Olyan életteret tervezni, ahol a szuggesztív műalkotások ereje nem kioltja, hanem erősíti egymást, a lakás pedig közben olyan személyes és harmonikus, hogy a vendég, aki körbejár, többet megtud a ház urának személyiségéről, mintha órákig beszélgetne vele, na igen, ez már keveseknek jön össze. De Raf Simons, a Jil Sander márka mögött álló tervezőzseni például megcsinálta. A divattervező a Wall Street Journal Magazine-t engedte be antwerpeni lakásába, amit nem érdemes legyintve rögtön leszocreálozni.

A 43 éves Simons hat év alatt lett a Jil Sander első számú embere, és amúgy megszállottan őrzi privát szféráját. Egyedül él Antwerpen ortodox zsidó negyedében, közel a legdrágább kerülethez, és a város látképét meghatározó katedrálishoz, de a lakás mégis nagyon csendes, kész nyugodt idill Milánóhoz képest, ahol Simons legalább 110 napot tölt el egy évben.

A ház 1968-ban épült (ebben az évben született Simons is), egy belga pár építtette, akik modernista bútorokat importáltak. A 20. század közepének bútorai iránt rajongó Simons azonnal beleszeretett a wenge fával borított lépcsőházba, a beépített szekrényekbe és a padlótól mennyezetig húzódó elcsúsztatható ablakokba. Még a nyikorgó padló, és az elavult elektromos hálózat sem érdekelte, nem is nyúlt hozzájuk, a tulajdonos szerint ebben a házban minden úgy jó, ahogy van. Simons amúgy nem is divattervezést tanult, hanem bútordesignernek készült, ez az őrülete pedig a mai napig megmaradt, ez elég világosan látszik a lakáson.

Újabb Holloway szobor, két Andro Wekusa szobor, Ron Arad szék az előtérben, balra pedig Pierre Chapo asztal és székek

Az ínyenceknek van mit nézni a képeken, az biztos: Pierre Jeanneret kanapé és székek a nappaliban, az emeleti erkélyen fekete marhabőrrel bevont Jeanneret-székek, Chapo asztalka, Georges Jouve hamutartó, Margot szőnyeg és egy csomó George Nakashima darab. De a műtárgyak is izgalmasak ám. Van itt baglyos Picasso kerámia, Jacques és Dani Ruelland vázák (ezeket amúgy Marc Jacobs is gyűjti), Sterling Ruby és Evan Holloway szobrok, és festmények többek között Brian Calvintől, William Danielstől és Cristel Brodahltól. Ahogy Simons beszámol a WSJ-nek, a képzőművészet az, ami igazán feltölti: "Ellentétben a divattal, a művészetet nem alkalmazzák, nem kell megfelelnie semminek és senkinek. Korábban úgy akartam megközelíteni a divatot, mint művészetet, csakhogy az emberek nem akarnak mélyre ásni a tervező fejében, mikor vesznek a boltban egy szoknyát.” Ez teljesen igaz, de Simons lakásában körbenézve mégis ez történik. Jó kis lakás ez, csak örülni tudok, hogy egyre jobban kezdenek divatba jönni a múlt század derekának modernista bútorai.

Fotók: WSJ

Raf Simon a balkonján

Nakashima székek és asztal, Sterling Ruby kerámiaszobor és Brian Calvin festmény a háttérben

Evan Holloway szobra a háttérben

Jeanneret garnitúra, Pierre Chapo asztal, rajta Juliette Derel kerámiával. Mellette Georges Jouve hamutartó és lámpa 

Jeanneret szófa, Noguchi dohányzóasztal, Mark Leckey szobor (balra fent) a Jil Sander főtervezőjének modernista házában

Georges Jouve és Denise Gatard kerámiák

Sterling Ruby festménye és Roger Capron bútorai Simon hálójában

Frank Lloyd Wright lámpák az éjjeliszekrényen