Navigare necesse est, mi??? - üvölthetik a részvényesek a hajóépítő vállalatok vezetőinek arcába. Az évezredes latin mondás ugyanis mintha az utóbbi időben érvényét veszteni látszana, már a milliárdos szuperjacht-építésre vonatkozólag.

Az okokat viszonylag röviden össze lehet foglalni. A hajózás iránt a leginkább fogékony Európában mostanság nem mennek olyan jól a dolgok, akinek pedig mégis, az már régen beszerezte szuperjachtját. Hasonló a helyzet Amerikában, hozzátéve azt, hogy a tengerentúli friss - jellemzően IT - milliárdosokat ritkán érdeklik az ilyen játékszerek. A legnagyobb növekedési potenciál Ázsiában lenne, csakhogy ott a hajógyártók nem számoltak néhány tényezővel.

Ázsiában ugyanis nincs akkora hagyománya a luxushajókázásnak, mint Európában, a milliárdos életstílusnak pedig ugyan része a nyújtott tengelytávú limuzin és a legalább 300 darabos Louis Vuitton kollekció, ám nem része egy bazi nagy úszó valami. Ettől függetlenül akadnak olyan hajóépítők, akik bíznak abban, hogy a kínaiak egyszer csak megrohamozzák őket, a szkeptikusabbak azonban emlékeztetnek rá, hogy a ’90-es években a meggazdagodó japánokkal kapcsolatban is hasonló remények voltak, amikből aztán nem lett semmi.

Mindezek végeredménye, hogy a hajóépítő munkások hosszabb ebédszünetet tarthatnak. A Steve Jobs hajóját is építő Feadship például több mint száz jachtot épített meg 2008 első három negyedévében, mostanra viszont csupán évi 30-50 darabra van csak kereslet. Hiába nem az árak okolhatók ezért, nem árt azért tisztában lenni velük. Egy méternyi szuperjacht ugyanis nagyságrendileg egymillió dollárba kerül, persze az olyan különlegességek, mint Abramovics Eclipse-e már körülbelül 3,6 millió dolláros méteráron készült. A vételárnál már csak a fenntartási költség a súlyosabb tétel, ami átlagosan a hajó értékének 10 százalékát teszi ki, évente.