A Louis Vuitton már nem luxus, hanem a titkárnők márkája – nem, ez nem egy furán hangzó kijelentés, hanem nettó hülyeség. A gondolat alapja Erwan Rambourg, a HSBC Bank hongkongi ügyvezetőjének könyvéből származik, hangzatossága miatt pedig csábító azt címnek kiemelni. Csakhogy attól még, hogy nagybetűkkel kiírjuk, ugyanúgy hülyeség marad.

Mivel a könyv sajnos még nincs meg, ezért kénytelen vagyok a Business Insider beszámolójára hagyatkozni. Eszerint a kijelentés alapját az adja, hogy a kínai nagyvárosok utcáin lépten-nyomon Louis Vuitton portékákat látni, ezért több különösen jómódú kínai már nem feltétlenül szeretne egy lenni azok közül, akik egy ilyet melegítenek a hónuk alatt. Tökéletesen érthető álláspont.

A helyzet viszont az, hogy a hongkongi utcákon háromféle Louis Vuittont látni:

• Monogram mintás Louis Vuittont,
• Hamis Louis Vuittont,
• És csak az avatott szemek által felismerhető Louis Vuittont.
  
  

A hamisítás márkaromboló imázsa egyértelmű, még ha a franciák nem is szeretnek róla beszélni, a Monogram pedig egy évszázados klasszikus, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Attól még azonban, hogy egy nap két Rolls-Royce-t is látunk az utcán, még nem vonjuk kétségbe luxusmárkaságát, egy Rolls-hűtőmaszkos Ladán pedig inkább csak mosolygunk, mint a britek pedigréjéről kezdünk el értekezni – legalábbis jobb esetben. Ugyanez a helyzet az LV-nél is, aminek luxusmárkaságát szerencsére elég sok tény alátámasztja:

• 22,5 milliárd dolláros értékével jelenleg a Louis Vuitton a világ 19. legértékesebb márkája
• Csak saját tulajdonban lévő monobrand üzletben gondolkodnak
• Ahol üzletet nyitnak, ott azonnal megjelennek a konkurens luxusmárkák is
• Kína helyett Franciaországban gyártatnak, jelentős részben kézműves technológiával és a legjobb anyagokból
• Soha nincs leértékelés
• Amúgy meg 161 éve nyomják a bizniszt
  
  

De közelítsük meg máshogy a kérdést: ha a Louis Vuitton nem luxusmárka, akkor mi az? Egyáltalán mi a luxus? Még mielőtt átcsúsznánk egy nagyon elméleti fejtegetésbe, azzal valószínűleg mindenki egyetért, hogy egy olyan ritka és kívánatos dolog, illetve tárgy, amit csak kevesen engedhetnek meg maguknak. Mivel árat inkább csak emelt az elmúlt években a Louis Vuitton, ezért a kívánatossággal lehet összefüggésben a hongkongi utcákon látható Louis Vuittonok száma, ami persze éppen a luxus egyik legfőbb ismérvét, a ritkaságot kannibalizálja.

Erwan Rambourg luxuspiramisa

A Business Insider riportját olvasgatva egyre inkább az az érzésünk támad, hogy a félreértést egy ennél is sokkal egyszerűbb dolog okozza. A cikkben megszólaló nagyon gazdagok ugyanis rég túl vannak a Monogram-mintás Louis Vuitton korszakukon, míg a sok-sok feltörekvő gazdag most jár derékig abban. Az egyik elit etikett-iskola alapítója szerint az ő diákjaik különösen kifinomultak, ami többek között abban is megnyilvánul, hogy tíz évvel ezelőtt vettek egy Hermés táskát és a mai napig azzal járnak. (Kérdés persze, hogy mi történt a Hermés táska és az etikettsuli között eltelt tíz évben, nem beszélve arról, hogy egy Hermés táska ára simán lehet egy belépő LV tízszerese.) A hirtelen jött sok pénz Kínában is a legritkább esetben jár együtt jó ízléssel, így első körben tarolnak a látványos státuszszimbólumok, az LV mellett így a hatalmas fekete luxuslimuzinok és a Rolexek is. Ez egy ilyen korszak, de lesz ez még máshogy is – ahogyan az etikettsuli kisdiákjainak többségének is garantáltan Louis Vuitton volt a hóna alatt az Hermés előtt.