Ebben a szobában lakott annak idején Dalí

Salvador Dalí imádta a párizsi Le Meurice luxushotelt, amit már azóta meg akartam nektek részletesebben mutatni, hogy fürdőszobáját a világ legszebbjének választotta a Villagiature. Dalí már befutott művészként (1950 és 1980 között) évente legalább 1 hónapot töltött ott, hogy feltöltődjön, és a szálloda személyzetének idegeire menjen. A Le Meurice hatalmas palotájában nagy társasági életet élő festő egyszer például egy egész birkanyájat rendelt a lakosztályába, aztán mikor teljesítették a kérését, előkapta pisztolyát, és elkezdett rájuk lövöldözni. Persze csak vaktölténnyel, a személyzet reakciója érdekelte, nem akart ő áldozati bárányokat maga köré. Olyan is megesett, hogy egy lovat kéretett a szobájába, de azt valamiért nem részletezi a szálloda története, hogy ott mit is csinált vele. Sőt, a személyzetet gyakran küldte le a Tulériák Kertjébe legyeket vadászni – 5 frankot fizetett darabjukért, viszont soha senkinek nem árulta el, hogy valójában mit is művel velük. De akármilyen lökött is volt Dalí, a Le Meurice mindig is királyként bánt vele, főleg, hogy borravalóként rendszeresen általa aláírt litográfiákat osztogatott az idegileg addigra már tönkrement személyzetnek. Philippe Jullian egyébként könyvében, a Dictionnaire de snobisme-ben egy Jean-Louis Curtis idézettel tökéletesen helyreteszi Dalí hasonló agymenéseit, amit színtiszta sznobizmusnak titulált: "a sznobizmus a hülyéknek szenvedély, a ravaszoknak stratégia, az elitnek játék." Tökéletes mondat, nincs is mit hozzátennem.

Ilyen sztorik után egyébként magától értetődik, hogy a legutóbbi felújítás Dalí jegyében telt, ráadásul a designfélisten Philippe Starckot bízták meg a munkával. Már a gondolat is hihetetlenül izgalmas, hogy milyen lehet egy csipetnyi Dalíval, szürrealizmusmussal megbolondított (szó szerint) 18. századi francia luxus enteriőr, amit egy olyan karakteres designer vesz kezelésbe, mint Starck. Nagyon nagy kár, hogy sajnos nem tudott kiteljesedni. Nem tudom miért gondoltam, hogy egy francia luxushotelben talán elszabadulhat egy ilyen öntörvényű tervező, talán azért, mert ott még az is megeshet, hogy egy elnöknek – ha jól emlékszem Mitterandnak – megtervezhette a szolgálati lakását, méghozzá döbbenetes ultra high-tech stílusban.

Itt viszont természetesen maradt a 18. századi francia paloták pompázatos stílusa, és csak egy-egy apró részlet emlékeztet Dalíra. A hotel lobbyjában például Dalí világát idéző gombok vannak a fiókokon, de szerintem ezt ezerből ha egy ember veszi észre. Feltűnőbb az előtér gigantikus fagyott tükre, amit naponta újra fagyasztanak, a vendégek pedig belekarcolhatják a jégbe a nevüket. Vicces az is, ahogy az egyik étterem (mi más is lehetne a neve, mint Le Dalí) néhány székének és asztalának lábain női cipők vannak. A freskó, ami Starck lánya, Ara műve, szintén a spanyol szürrealista művészre emlékeztet. A szobákban viszont szinte nincs is semmi Dalítól, Starck megkímélte a vendégeket a szétfolyó ébresztőóra látványától. A szobák hozzák az elvárható szintet, sőt, annál még sokkal többet is, a fürdőszobák pedig – ahogyan azt nemrég mi is megírtuk – a legszebbek a világon, annak ellenére, hogy Starcknak ennél százszor jobb munkái is voltak már.

Híres vendégekben azonban most sincs hiány, a francia first lady, Carla Bruni például legalább annyi időt tölt a hotelben, mint annak idején a szürrealista festő. Itt, a szálloda Valmont fürdőjében szokta kipihenni a first lady-ség fáradalmait, sőt, a medence partján beszélik meg a Caroline monacói hercegnővel az élet nagy dolgait egy-egy kollagén maszk alatt. Lovat és birkanyájat viszont még nem kért a szobájába, de gyanítom, hogy pár évtized múlva róla is lesznek majd érdekes történetek... Végül csak a rend kedvéért pár szobaár: most akciósan éjszakánként legkevesebb 105 ezer forintért lehet megszállni a Le Meurice-ban, a drágább lakosztályok pedig 850 ezer forint/éjszakától indulnak. A képeket elnézve valahogy nem lepődök meg.