A veteránautózás nem drágább hobbi, mint a vitorlázás. Ez azért megnyugtató. Valker Viktor kimérten, lassan gesztikulálva és mosolyogva mondja mindezt chesterfield bőrfoteljében, keresztbe tett lábakkal ülve, miközben egy helyiséggel arrébb úgy 30 hibátlan állapotú, javarészt angol veterán luxus- és sportautó várja a jó időt. Egy egész vitorlásflotta, a spanyol Armada kitelne az árukból, az elsősorban ingatlanfejlesztéssel foglalkozó VGT Csoport tulajdonosa persze nyilván nem így értette hasonlatát. Hanem úgy, hogy egy ’70-es évekbeli XJ Jaguar már egészen olcsón, akár 3 millió forintért megvehető, és mivel a gyár annak idején eladta a gyártósort, ezért a mai napig minden apró kis csavar megrendelhető hozzá, ráadásul szinte fillérekért. Ezek az autók ugyanis még egyszerű darabok voltak, nem volt bennük javíthatatlan elektronika, ABS és ESP. A mai gyakorlattól eltérően, ha egy apró futómű-alkatrész szorul cserére, nem kell az egész komplett első felfüggesztést megrendelni hozzá.

A franc se gondolná egyébként, hogy a Határ úti határtalan gaz, a gyártelepek és a panelek közelében a világ egyik jegyzett Jensen lerakata (6 darab van Valker birtokában, köztük egy kabrió) bújik meg egy olyan telepen, ami inkább hasonlít egy elegáns angol klubhoz, mint egy látványgarázshoz. A gyűjteményt a szerviztől üvegfal választja el, a falon és a vitrinekben relikviák (kedvencem egy ’20-as évekbeli Rolls-Royce hűtője, ami úgy 70 kiló, és olyan, mint egy görög templom 1:4-es arányú makettje), a földről enni lehetne. A Jensen Interceptor (alsó fotók) egyébként is nagy kedvencem, a formaterv olasz, a Carozzeria Touring munkája, a V8-as motor pedig a Chrysleré, hangulatában mégis hamisítatlan angol autó. Az egyikben egyébként irdatlan méretű korabeli bakelittelefon is van (lásd a harmadik képen) – fantasztikus. A Jensen iszonyú ritka, újkorában drágább volt az Aston Martinnál is, ma olcsóbb, de remek befektetés. Az autók értéke ugyanis gyorsan növekszik. De van a szalonban Rolls-Royce Silver Cloud, Bentley, régi Aston Martin DBS és Jaguarok (E-Type, XJ) is, egy autóbolondnak ez maga a mennyország. Az utóbbi években egyébként nagyon komoly autógyűjtemények alakultak ki Magyarországon, többeknek milliárdos értékű autóparkjuk is van, de természetesen eszük ágába sincs vállalni a nyilvánosságot. De sok ismert üzletember is bolondul az öreg kocsikért, persze nekik általában csak egy-két ilyen kocsijuk van. Kereszty Gáborról (az Éden Hotel producere, az Aranyszarvas és a Két szerecsen éttermek tulajdonosa), a budacashes Pintér Zoltánról, Melis Andrásról (ex-Pesti Est-tulaj), Kmetty Józsefről (Kürt Zrt. vezér) vagy az orcós (ez a cég építi például a Vörösmarty téri Váci1 üzletházat is) Kalapács Kornélról például köztudott, hogy rajonganak a veterán autókért.

A látogatás egyébként megerősített abban, hogy előbb-utóbb be kell szereznem egy hobbiautót, feltámadt bennem az erős birtoklási vágy. A vintage mindig menő, egy jó állapotú young- vagy oldtimerrel bárhol meg lehet jelenni, és eszméletlen élmény hajtani. Egy gond van csak, ciki vagy sem, de nem az a típusú autóbolond vagyok, aki szereti kinyitni a motorháztetőt. Sznobságom biztos tudatában én ezeknek az autóknak csak a stílusát, a hangjukat és hangulatukat élvezem. Ezek az autók még száguldozni sem jók, mai szemmel nézve csak egyenesben fickósak, kanyarban egy mai erősebb kisautó, mondjuk egy MINI is körbeautózza őket. (Na nem mintha ez lenne a lényeg.) Szóval az igazi veteránautósok kiröhögnének, és persze azt is tudom, hogy a hozzám hasonló műkedvelőkre kiépült veteránautó szervizek iszonyú óradíjjal dolgoznak, pont a hozzám hasonló hülyéket kopasztják meg. A szerelmes ember persze ne nézze az árakat – a logika érthető. Valker Viktor viszont jól megoldotta, hiszen gyűjteménye kezelésére szervizt is működtet, ahol a saját autóin kívül a barátai is javíttathatják veteránjaikat. Így kell ezt csinálni.

Az első két fotó: Kalló Iván