Dennis szerint milliomosnak lenni fárasztó és paranoiássá tesz, viszont jobb a szex
Bírom az olyan figurákat, mint Felix Dennis. Egy kiöregedett, hibbant hippi, költő és író, mellesleg mocskosul gazdag, hiszen félállásban dúsgazdag médiamágnás. Már régebben akartam nektek írni róla, annyiszor szembe jött már velem egy-egy érdekes mondata a Guardianen, a Timeson vagy a Wall Street Journalen. Részmunkaidőben Dennis ugyanis olyan könyveket ír, mint a „Hogyan gazdagodj meg?”, de ennek köze nincs a bárgyú amerikai sikerkönyvekhez, annál sokkal szórakoztatóbb figuráról van szó. Több olyan mondata is van, ami azóta a burzsujok között és az angolszász gazdasági sajtóban is szállóigévé vált.
Akinek 2-4 millió dolláros (kb. 400-800 millió forint) vagyona van, az szerinte például csupán „kényelmes szegénységben él”, hiszen a gazdagság 150 millió dolláros (kb. 27 milliárd forint) vagyon felett kezdődik. (Saját vagyonát a Times 1,5 milliárd dollárra becsüli.) Sokan idézik és vallják egyik fő elvét is, hogy”ha repülsz, hajózol vagy paráználkodsz, mindig mindent bérelj.” Milyen igaz, Dennis. A legérdekesebb azonban az, ahogy burzsujunk felvázolja, hogy gazdagnak lenni igazából meglehetősen szar dolog. A nagy vagyon ugyanis örökös elégedetlenséggel, diszharmóniával és frusztráltsággal jár. „Ha nem a stressztől vagy a megterheléstől, hogy megszerezd vagy megvédd a pénzed, akkor a bűntudattól, ami elkerülhetetlen velejárója a sok, gyorsan érkező pénznek.” Azért a mondat másik felével vitatkoznék, ehhez kell egy bizonyos fokú szociális érzékenység. Kovács Gábor például nem hiszem, hogy bűntudatból vagy társadalmi érzékenységből hozta létre a Kogartot, a korábban kőkemény, agresszív és sikeres londoni bankár, Küllői Péter viszont már szenzitívebbnek tűnik ilyen szempontból, róla jobban elhiszem, hogy megváltozott, és szívből csinálja a Mosoly Alapítványt és a Bátor Tábort.
Dennis szerint persze a vagyonnak is megvannak az előnyei: gazdagnak lenni legalább sokkal szórakoztatóbb, mint a szegénység, vallja a milliárdos, és bölcsessége előtt le kell borulnunk. Sőt, Dennis szerint a pénz a legjobb afrodiziákum, nincs dolog, ami hatékonyabban javítaná a szexuális életet. Mégis rettentően elégedetlennek tartja a gazdagok kasztját. A vagyonnal és pozícióval járó elvárások ugyanis annyira fárasztóak szerinte, hogy ez az oka annak, amiért a burzsujok szeretik elszigetelni magukat. Ez viszont már enyhe formája a paranoiának. A gazdagok szerinte csak azokban bíznak igazán meg, akik tudják, milyen érzés volt szegénynek lenni a nagy vagyon előtt. „A hirtelen ismertséggel, az újgazdagsággal jár, hogy a világ gyakran egyre sötétebb, szűkebb, és kevéssé nagyvonalúbb veled. A pénz nem vált ki rokonszenvet” – vallja Dennis.
Kezdek depressziós lenni, és még hátravan az U.S. Trust felmérése: eszerint a vagyonosok fele vallotta azt, hogy a sikerre ráment a magánéletük, a kapcsolatuk vagy az egészségük. Igaz, végülis ez a folytonos, lélekromboló elégedetlenség vezeti a burzsujokat arra, hogy egyre több céget csináljanak, vállalkozzanak és munkahelyeket teremtsenek, szóval a milliomosok frusztráltsága, hiúsága és elégedetlensége valójában a társadalom hasznára válik. Nemde? Viszont Felix Dennis mondatai után szinte megsajnáltam Csányit és Demjánt. Szörnyű lehet nekik, de tényleg.
Fotó: Bloomberg Businessweek
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.