Egy Chanel a diktatúrában is Chanel

Attól még, hogy az egy főre jutó GDP nem éri el a kétezer dollárt, lehet kereslet a luxuscikkekre - gondolhatták Észak-Koreában, amikor megnyitották első luxusáruházukat. Valószínűbb forgatókönyvnek tűnik azonban, hogy egyáltalán nem is számítottak arra, hogy valós piaci igény lesz a Giorgio Armani és Chanel holmikra, mivel azonban a luxusüzletek a többi nagy világváros utcaképéhez is hozzátartoznak, ezért nekik is kellett egy. Meg különben is, mindjárt itt a vezér századik születésnapja.

Észak-Korea a világ egyik legfurább helye, ahol először a nagy iparosítás közepette tönkretették a környezetet, majd a pénzt elköltötték ballisztikus rakétákra (a ’70-es években GDP harmada ment el a fegyverkezésre), amikor pedig már Kim Ir Szen is meghalt ’94-ben, akkor is ott maradt a feloldhatatlannak tűnő konfliktus az elképesztő fejlődést produkáló Dél-Koreával. Mivel minden és mindenki komoly megfigyelés alatt áll, a turizmust felvirágoztatását pedig nem erőltetik, így az ország belügyeiről leginkább az a néhány ezer állampolgár tud hiteles felvilágosítást adni, akiknek sikerül átszökniük Kínába.

Kitűnik a városképből a 105 emeletes szálloda

Észak-Korea tehát nem a kommunikációs ügynökségek Mekkája, ezért is derült csak most ki, hogy megnyílt a Potongkang, holott ez már februárban megtörtént. Ez viszont csak az egyik lépése a fővárost megújító programnak, aminek áprilisra el kell készülnie, különben az illetékest egy föld-levegő rakétához kötözik. Nemrég megnyílt az ország első luxusétterme, a The Restaurant at Hana és a 105 emeletes (!!!) luxushotel is. A 330 méter magas épület egyik érdekessége, hogy 24 éven át épült, melynek következtében bár vadonatúj, láthatóan van benne egy jó adag nyolcvanas évek. A kérdés igazából sokkal inkább az, ki fog benne lakni?