Ha már nekünk kampec, akkor nem mindegy, hol fekszünk?! - hangozhatott a legsúlyosabb ellenérv a luxustemető ötlete ellen. A frappáns replikát végül Indonéziában adták meg a kérdésre; nekünk ugyan tényleg mindegy, de gondoljunk a látogató szeretteinkre! Valóban azt szeretnénk, hogy még egy tisztességes úszómedencébe se tudjanak fejest ugrani, vagy ne ehessen egy finomat a temetői étteremben? Na ugye! Akkor itt írja alá!

Az elsőre kissé morbid hangzású luxustemető szóösszetételnek csak a “temető” része szól az elhunytakról, a “luxus” sokkal inkább azok hozzátartozóit érinti. A neve ellenére Indonéziában lévő San Diego Hills Memorial Park például - a síroktól eltekintve - simán felveszi a versenyt bármelyik vidéki szállodával. Az 500 hektár területű parkban temetőben éppúgy akad úszómedence, mint futópálya, vagy olasz étterem, mi több helikopter-leszállóhelyről is gondoskodtak a messziről érkezőknek. Ezeken felül ott van még a nyolc hektáros “angyalok tava”, amin akár csónakázhatnak is egyet a látogatók, de esküvőszervezést (!) is vállalnak a helyiek.

A San Diego Hills Memorial Park és a hozzá hasonló helyek pedig egyre népszerűbbek, legalábbis Indinéziában. Nekik az utóbbi években kifejezetten jól megy anyagilag, a tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy az éppen meggazdagodók - bizonyos határokon belül - nem kívánnak spórolni a temetkezéssel. Konkrét számokat ugyan nem közöltek, azt azonban tudjuk, hogy egy sírhely bő félmillió forint, ami a köztemető árának mintegy négyszerese. Egy közepes pizza az étteremben négy feltéttel pedig alig 1100 forint.