És nem élvezi. Pedig minden olyan szépen indult: először elegáns öltönyöket lehetett vásárolni a Zegnában, pár évre rá megnyílt a Louis Vuitton, innentől kezdve pedig nem volt megállás. Az i-re a pontot a magyar Harrods tette fel, aminek bukása nem fogja magával rántani a teljes Andrássy utat, de hogy a következő éveket meghatározza, afelől senkinek ne legyenek kétségei.

Hogy mi várható a következő években? Leginkább semmi. Az il Bacio di Stile kapcsán már az első hírek hallatán sok volt a szkeptikus hang, de abban nagyjából mindenki egyetértett, hogy ha valaki ma megengedheti magának a saját luxusáruház luxusát, akkor az Gattyán György. Az Andrássy úti projekt láthatóan szívügye volt, az anyagi háttere megvolt hozzá, aki pedig valaha is betért oda, az érezhette, hogy ide bizony tényleg beépültek a milliárdok. Milliomos még csak-csak, milliárdos azonban senkiből sem lesz véletlenül, ezért Gattyán is pontosan tisztában volt vele, hogy az első években inkább csak vinni fogja a pénzt az il Bacio, azt viszont valószínűleg nem gondolta, hogy ennyire. A Docler Holding közleménye szerint hét év alatt összesen 18 milliárd forintot költöttek el a projektre, miközben pénz éppen csak csordogált visszafelé. A NAV ellenben előszeretettel látogatta a luxusáruházat, csakhogy ők nem a legújabb Tom Ford kollekciót keresték.

Nyilván meg lehetett volna kevesebb pénzből is csinálni lényegében ugyanezt. Palvin Barbi és Mihalik Enikő, mint reklámarcok nem a legköltséghatékonyabb választások, a bécsi reptéren sem fillérekért mérik az óriásplakát-helyeket, de az angol Vogue-ban és a Financial Times-ban sem lehet barterezni az 1/1-eket. Lehetett volna kevesebb márka, kisebb készlet, nem kellett volna Dubajból sztárséfet hozni az étterembe, amit alig pár hónap után bezárnak és még sorolhatnánk. A lényeg pontosan ez: nem kellett volna, mégis megtették. Voltak köztük jó és rossz döntések egyaránt – éppen úgy, mint majd’ minden más vállalkozás esetében. És ez itt sajnos nem működött.

Ha egy ilyen volumenű beruházás megbukik, az az egész iparágra hatással van – már ha a pesti luxust iparágnak tekintjük. Felülemelkedve a kérdésen, mi lesz az épület sorsa, érdemes belegondolni abba, hogy ezután mégis ki merne kicsit is hasonló beruházásba fogni az Andrássy úton? Mondhatnánk, hogy az il Bacio messze túlmutat a hazai kereteken és igazunk is lenne, csakhogy egy ilyen luxusáruháznak van egy tömegvonzó képessége. Az il Bacio köré jöhettek volna kisebb-nagyobb luxusmárkák monobrand üzletekkel, amik jól kiegészíthették volna annak kínálatát, a luxusra fogékony turisták térképére pedig Budapest is felkerülhetett volna, mint izgalmas desztináció. Ehhez persze évekre lett volna szükség, tudatos és kitartó építkezéssel, de valószínűleg megérte volna – nekünk, vásárlóknak egészen biztosan, de előbb-utóbb valószínűleg pénzügyileg is.

Ehelyett lett egy csodaszépen felújított, ám augusztus elsejétől üresen álló épületünk. Igen, vannak ennél nagyobb drámák az életben és ettől még ugyanúgy fel fog kelni a nap, fejlődés helyett viszont lassú erózióra számíthatunk az Andrássyn. Ennek első jele, hogy az il Bacióval majdnem pont szemben lévő Hublot üzlet is kong az ürességtől (hivatalosan technikai okok miatt van zárva, de ezt az indokot korábban már jó néhány Andrássy úti üzletnél hallhattuk), és nem lennénk meglepve, ha év végéig elveszítenénk még pár üzletet. A Zegna, a Louis Vuitton, a Gucci, a Burberry és még négy-öt márkának – a megfelelő váráslóerőnek hála – továbbra is biztosnak tűnik a helye, de a korábban számtalanszor pletykált Prada, vagy Tiffany & Co. megérkezésére a következő években feleslegesen várunk. Szerencse, hogy Bécsben van mindkettő.

Fotók: il Bacio di Stile Facebook